Színházi lábjegyzet 32. – Álszentek összeesküvése

Az Álszentek összeesküvése XIV. Lajos korában játszódik a Comédie Française termeiben, a királyi palotában és egy titkos szervezet, az Igazhitűek Társaságának rejtekhelyén. Jean-Baptiste Poquelin Moliére, a történet főszereplője, sikerei csúcsára érkezett drámaíró-színész, az uralkodó pártfogoltja, kései szerelemre lobban fiatal színésznője iránt. Kapcsolata lesz az apropója a körülötte szövődő intrikáknak, kegyvesztetté válásának.
Bulgakov színműve a függés drámája – szokták mondani. Ilyen helyzetekhez vezet, amennyiben a művész nem szabad. Művészete a megélhetésének egyetlen lehetősége, így kénytelen eltartói kegyét lesve lealacsonyítani a benne lakozó géniuszt.
Csakhogy az alkotó igazságösztöne s önbecsülése veszélybe sodorja a művész életét, ha sikeres lesz, s megsokasodnak az irigyei. Ilyenkor a legkisebb vétség is végzetes lehet. A szertelen tehetség többnyire megtesz mindent azért, hogy a cselszövői célt érjenek. Moliére szertelen tehetség – Armande Béjart ellenállhatatlan szépség…
A tehetség és a hatalom ellentéte fel nem oldható. A napkirályok és zsenik barátsága tiszavirág életű. Mert az egyik a szabadságot, a másik a rendet képviseli.