Edvard Beneš úton Kassa felé 1945. április 4-én a vonaton

„Igazi demokráciában a kisebbség léte sosem okozhat zavart. A kisebbség: tükör. A többség csalhatatlan tükre. Aki fél beletekinteni a tükörbe, annak vaj van a fején, az mindenért a tükröt okolja, és az kell, hogy a végén összetörje a tükröt.”*

Edvard Beneš köztársasági elnök úton Kassa felé 1945. április 4-én a vonaton nevezte ki az új csehszlovák kormányt, amelynek élén a demokrata Zdenek Fierlinger állt. A kormány első lépései között az egyik az ún. „kassai kormányprogram” kihirdetése volt. A kormányprogram V. fejezetének végén leszögezték az alkotmány által biztosított szabadságjogokat: „Teljes egészében biztosítva lesznek az alkotmányos szabadságjogok, főként a személyi, a gyülekezeti, az egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítás élőszó, sajtó és levél útján történő szabadsága, a magán- és levéltitok, a tanszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság. Tilos lesz a köztársaság polgárainak faji alapon történő megkülönböztetése.”

A második világháború végén újjáalakult Csehszlovákia vezetői az ország széteséséért a német és magyar nemzetiséget tették felelőssé. Az 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogram deklarálta a németek és magyarok kollektív bűnösségét, a program kihirdetését számos magyarellenes megnyilvánulás, munkából való elbocsátások, utcai atrocitások, internálások követték. Májustól aztán egymást érték a két kisebbség teljes jogfosztásáról intézkedő köztársasági elnöki rendeletek, az úgynevezett Beneš-dekrétumok.

https://youtu.be/Y3ulF2vvzQg

Beneš 1945. augusztus 2-án aláírt 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. Ez lett az alapja a későbbi jogfosztásoknak, földjük, vagyonuk államosításának, a kártalanítás megtagadásának, a tömeges deportálásoknak.

2015. július 15-én, a Gombaszögi Nyári Tábor szerdai nyitónapján Krasznahorkaváraljára látogatott Karel Schwarzenberg. A volt cseh külügyminiszter az egyike azon kivételes közéleti személyiségnek a közép-európai régióból, aki a társadalmi és politikai tevékenysége eredményeként a világpolitika szintjén is komoly elismerést vívott ki magának. Földváry Istvánnal, a Közbeszéd szerkesztőjével folytatott beszélgetésében a Beneš-dektrétumok is szóba kerültek.