Költők lelkét ragadta el a Balkán legmélyebb tava

Az Ohridi-tóhoz is ellátogattak az idén nyáron tartott jubileumi, 50. Sztrugai Nemzetközi Költőfesztivál résztvevői, hogy partján jókedvűen meghallgassák a költőtársak felolvasását, a macedón népzenét játszó zenekart, megkóstolják a helyi ételkülönlegességeket, s megvitassák a világ dolgait… Hangulatképek.http://www.vimeo.com/30282196

Az Ohridi-tó a Balkán-félsziget legöregebb, mintegy 5 millió évvel ezelőtt keletkezett tava.  287 méter a legmélyebb pontján, a Balkán legmélyebb tava. Vize tiszta, kb. 20 méterre el lehet látni benne. Strandjai kavicsosak, homokosak, vize nyáron kellemes, 22–23 fokos. Olyan, akár a tenger, de nem sós. Mivel 600 méternél magasabban fekszik, ezért a legnagyobb kánikulában sincs a partján túl meleg.

Régen 365 templom állt a tó környékén. Ohrid és Sztruga városában csodaszép a belváros, az ohridi vár is megér egy túrát.

Az átlagosan 155 méter mély tó vizét elsősorban föld alatti források táplálják, s az egyetlen Fekete-Drin vezeti el, ennek következményeként a tó vízkicserélődési ciklusa hetven évre tehető. Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobiológiai szennyező- vagy tápanyagot tartalmaz, oxigénben gazdag, s ennek köszönhetően rendkívül tiszta.

Az Ohridi-tó hidrológiai adottságainál fogva rendkívül sajátos ökoszisztémával rendelkezik, a benne élő fajok mintegy fele endemikus, azaz csak itt honos. Az eddig leírt több mint kétszáz endemikus faj között számon tartanak nyolc ponty- és két lazacfélét is. Hasonlóan jelentős a part menti nádasokban áttelelő vízi- és ragadozómadár-állomány.

A tó törékeny ökoszisztémáját erősen veszélyezteti a turizmus és a part menti települések lakosságának növekedése. A környezetszennyezés és a hosszú vízkicserélődési ciklus következményeképpen az utóbbi években eutrofizáció figyelhető meg a tóban, de természetvédelmi szempontból hasonlóan problematikus a tó túlhalászása.

Az Ohridi-tó északkeleti partján fekvő Ohrid (macedónul Охрид) mint fontos ortodox egyházi központ volt ismert a 10. századtól 1767-ig, s fénykorában „szláv Jeruzsálem”-ként emlegették. Pezsgő kulturális élet jellemezte, s ebből a korból napjainkra számos figyelemre méltó, bizánci stílusú templom maradt fenn. Ezek legjelentősebbike az egykori érseki főtemplom, a 11. századi Szent Zsófia-templom. Mellette említést érdemel a 13. századi Szent Kelemen-, a 14. századi Szent Zaum-, Bolnicki Szent Miklós-, a 15. századi Szent Konstantin és Heléna-, valamint a 18. századi Szent György-templom. Ohrid másik jelképe a II. Philipposz által épített, majd Sámuel cár által a 10. században kibővített fellegvár. 3 kilométer hosszan húzódó falát tizennyolc bástya és négy várkapu tagolja. Az óváros sokablakos, fehérre meszelt házai a 18–19. század építészetét idézik.

Ohrid vonzáskörzetében számos egyéb egyházi építészeti emlék maradt fenn, amelyek ma szintén a világörökség részét képezik. Az 5. századi alapokon a 9. században újraépült plaošniki Szent Pantaleimon- vagy Szent Kelemen-monostor a legrégibb fennmaradt szláv egyházi építészeti emlék, ahol Ohridi Szent Kelemen sírja is található. A 9–10. század fordulóján épült az albán határ közelében található, a névadó szent sírját is magában foglaló Szent Naum-monostor. Az Ohrid közelében fekvő Kaneóban található festői környezetben, a tó fölé magasodó szirtre épült, 15. századi Szveti Jovan Bogoszlov-templom.

1979-ben az Ohridi-tó felkerült a UNESCO természeti világörökségi listájára, amelyet 1980-ban Ohrid-régió elnevezéssel kiterjesztettek Ohrid és környéke történelmi és kulturális emlékeire.