Hatvan Huszár

Huszár Tibor fotóművész bejárta a nagyvilágot. Kis faluból, Rétéről indult el a nagydarab fiatalember, szandálban, később egy kicsikocsiban, amelyikben egy idő utánúgy lehetett „berúgni” a járgányt, akárcsak a Flinstonék gyalogjárójában… De ment megállíthatatlanul: a prágai FAMU-ról hétvégenként repülőgépet stoppolt Kassára, utazott, ahová lehetett, elment oda is, ahová senki másnak nem volt kedve. A péróban vajdának nézték, Izraelben rabbinak, spanyolnak Spanyolhonban, híres emberek portréit megörökítő művész lett Amerikában… csak idehaza nézték árulónak, amikor óriásplakátra fotózta Mečiart. Hogy kik?

Hát mi, magyarok, mármint közülünk azok, akik számára a művészet is politika. Akik nem érzékelik a kihívásokban rejlő lehetőségeket. A művészet parttalanságát és párttalanságát.

Kirekesztették. Ettől nem ő lett kevesebb, hanem a közösség – hiszen akkor már rég a lába előtt hevert a fél világ… ha nem az egész.

Kedves Tibor! Most, hatvanévesen, megkövetlek a követ vetők helyett, bár tudom, hogy nincsen rá szükséged. Művészről lepereg az átok is (hiszen a művészet már maga is az: áldott átok, cipeljük, cincáljuk, falra tapasztjuk, könyvlapokba préseljük…)

Te, aki annyiszor néztél már szembe a kaszással: ÉLJ SOKÁ ERŐBEN, FOTÓBAN, és LÁSD A VILÁGOT helyettünk is úgy, ahogy csak Te láthatod. Minden szegletében a meghökkentőt, a figyelmünket rég fel nem keltőt, a valóságot. Objektíveden át nézess továbbra is szembe önmagunkkal.

Azt mondják, mostanában Te vagy az utolsó szociofotós, doc. Mg.A Tibor Huszár Art.D… – mert ez lett a szandálos ifjúból, akinek történeteit hallgatva mindig dőlünk a nevetéstől. Nem hiszem, mert van tanítványod bőven az egyetemen, akiket látni tanítasz…

Szeretettel: Haraszti Mária

 Részlet a  Sentimentalfilm és a RTVS dokumentumfilmjéből. Rendezte: Miro Remo.