Vége a mulatságnak, kezdődik a böjt! – Bőgőtemetés Bősön
„A farsangot a Csallóköz minden falujában megtartották. Bősön az utolsó három napon az egész falu ünnepelt. Kedden ismét zeneszóval jelezték a mulatság kezdetét. Ekkor tánc közben az asszonyokat is föl-fölkapdosták, hogy a kender jó magas legyen.
Éjfélkor megjelent a község bírája vagy helyettese, botjával megütötte az ajtófélfát, s hangos szóval figyelmeztette a mulatozókat: »Vége a mulatságnak, hamarosan kezdődik a böjt!« Erre a cigányok abbahagyták a muzsikát, a bőgőt a földre fektetve tréfás szertartással eltemették, ezzel is jelezve, hogy e perctől kezdődően negyven napig minden zajos mulatozás, lakodalom szünetel. Éjfélkor a harangok is megszólaltak, jelezvén, hogy megkezdődött a negyvennapos böjt.”
A Csemadok Bősi Alapszervezete által felelevenített hagyományt Bodó Imre rögzítette nézőink számára.
[mappress mapid=”73″]
„A farsang a vigasságok, bálok, lakmározás időszaka, mely vízkeresztkor kezdődik és egészen húshagyó keddig tart. Idén február 21-én zárult a mulatozások ideje, és elkezdődött a húsvétra felkészítő nagyböjt.
Farsang farka, azaz húshagyó kedd éjszakája a népi hiedelem szerint a téltemetés ideje, és farsangsirató hagyományok sora jellemezte időtlen idők óta.
A hagyomány szerint húshagyó kedd éjfélkor, amikor véget ér a vigalom, el kell temetni, azaz hűvösre tenni, a nagybőgőt: »Éjfélkor egy fehér abrosszal leterített asztalra fektették a legnagyobb hangszert, a bőgőt, hogy méltóképp elbúcsúztassák a vigasságok időszakát, a legrátermettebb legényt tették meg kántornak: fejébe fekete süveget nyomtak, ráterítettek egy fekete leplet, drótból hatalmas okulárét formáltak neki, s kezdődhetett a szertartás.«
Hogy Bősön ez a szokás a farsangi időszak szerves része volt, bizonyítja Marczell Béla Naptár és néphagyomány című kiadványa, melyben a szerző így írja le a bősi bőgőtemetést:
»A farsangot a Csallóköz minden falujában megtartották. Bősön az utolsó három napon az egész falu ünnepelt. Kedden ismét zeneszóval jelezték a mulatság kezdetét. Ekkor tánc közben az asszonyokat is föl-fölkapdosták, hogy a kender jó magas legyen. Éjfélkor megjelent a község bírája vagy helyettese, botjával megütötte az ajtófélfát, s hangos szóval figyelmeztette a mulatozókat: „Vége a mulatságnak, hamarosan kezdődik a böjt!“ Erre a cigányok abbahagyták a muzsikát, a bőgőt a földre fektetve tréfás szertartással – utánozva az igazi temetést- eltemették, ezzel is jelezve, hogy e perctől kezdődően negyven napig minden zajos mulatozás, lakodalom szünetel. Éjfélkor a harangok is megszólaltak, jelezvén, hogy megkezdődött a negyven napos böjt.«
A hagyományőrzést a Csemadok bősi alapszervezete fontos feladatának tekinti, ezért idén felelevenítette a bőgőtemetés szokását. 21-én, húshagyó kedden már reggeltől szorgos asszonykezek dagasztották a szalagos farsangi fánk tésztáját, főzték a finom, testet-lelket melengető teát; katlanokban készült a forralt bor, rotyogott a gulyás. A Csemadok-klubban már a ravatalon, egy fehér abrosszal leterített asztalon pihent a nagybőgő, s a tekintélyes hangszer körül ott sorakoztak a marhakolompok, kereplők, csörgők, zajkeltésre alkalmas lábasok, edények, botok. Minden kellék adott volt hát ahhoz, hogy az érdeklődő gyermekek és felnőttek kezükbe vegyék és kipróbálják a zeneszerszámokat, a téltemető vigasságok elmaradhatatlan tartozékait.
A remek hangulatú esten aprók és nagyok egyaránt jól szórakoztak, mígnem kicsit előbbre hozva az éjfélt, hiszen a tavaszi szünet ellenére a gyerekeknek illő idejében ágyba bújni, Fenes Iván polgármester véget vetett a vigasságnak: »Vége a mulatságnak, hamarosan kezdődik a böjt!« A polgármester szavai voltak a jeladás, hogy a jelenlevők, kicsik és felnőttek egyaránt, siratóasszonyok kíséretében eltemessék a nagybőgőt, hogy kezdetét vehesse a negyvennapos böjt. (Forrás: MKP DSZ)
A szokást Éberhardon is felújították, tartják, tehát aki kíváncsi, jövőre személyesen is részt vehet rajta!
