Az iskolamentő mozgalom élén: NAGYSZARVA!
A sok téblábolás után végre lépett valaki: Nagyszarva veszélyeztetett szép, nagy „kisiskolája”, annak pedagógusai, szülői, diákjai, és természetesen maga a község elindította az iskolamentő mozgalmat, nagyszabású rendezvényt híva össze. „Zsúfolásig megtelt a nagyszarvai kultúrház: az iskola diákjainak, tanárainak, a szülőknek a támogatására a helyi lakosok mellett hazajöttek sokan az iskola volt diákjai, tanárai közül, és eljöttek nagy számban olyanok, akik nem jártak a nagyszarvai iskolába, nem lakosai a falunak, a közelebbi és tágabb környékről érkeztek, hogy egyetértésüket fejezzék ki a nagyszarvaiakkal. A nézőtéren ült a közéletünk számos ismert személyisége: politikai és társadalmi szervezetek vezetői, polgármesterek, parlamenti, megyei és helyi képviselők. Ott voltak a pedagógusszövetség, a szülők szövetsége, a cserkészszövetség vezetői, és számos más intézmény és szervezet képviselője. Ott voltak a közel háromórás hangversenyen, mert tudják, hogy valamit tenni kell, nem várhatjuk tétlenül az iskolák kapuinak bezárását.” (Felvidék.ma, Pogány)
Remélem, hogy nagyszarvai példa nyomán minden veszélyben lévő iskola és az azt birtokló közösség bátran és elszántan felveszi a küzdelmet az intézmény megmaradásáért. A Mozgalom elindult: csatlakozzatok! A tiltakozások persze nem állhatnak csupán egy-egy rendezvényből: írásban, szóban, tettben is meg kell nyilvánulniuk, hogy határozottan lássék a szándék. Egy-egy iskola megszüntetésével nem csupán a gyerekek helyben tanulását, hanem a közösség lelkét, kultúráját, jövőjét is lesöpörni készülnek. Ne engedjük! (Haraszti Mária)
„Idestova 360 éve Apáczai Csere János arról értekezett, hogy vak, sőt érzéketlen, aki nem látja be, hogy egy közösségnek milyen nagy szüksége van az iskolára, s abból milyen sokféle haszon származik. Napjainkban sajnálatos módon mégis azzal kell szembesülnünk, hogy egyes vak és érzéketlen politikusok az iskolabezárásokban látják az oktatási intézmények hatékonyságának zálogát. Ma a nagyszarvaiak példát mutattak magyar közösségünknek az élni akarásból. Az a település, ahol minden korosztályban ennyi tehetség van, ahol ekkora őserő mutatkozik, ahol ilyen fantasztikus jótékonysági rendezvényt tudnak megszervezni, nem veszítheti el iskoláját, a kultúra egyik legfontosabb letéteményesét. Joggal jár a tisztelet Lelkes Edit igazgatónőnek, a pedagógusoknak, a polgármester úrnak, az önkormányzat képviselőinek, a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt! Gratulálok és köszönöm a szép estét, amelyből mindenki erőt meríthet!” (FB, A. Szabó László)
