Culka Ottó ismét látható A párnaemberben

2014. március 5. szerda

Március 6-án 19 órától ismét látható a kortárs dráma csodagyerekének darabja, az Ujo Vankúšik (A párnaember) című háromfelvonásos dráma Culka Ottóval a pozsonyi Aréna színházban.

http://youtu.be/DRxUmGqaWFw

Az Ujo Vankúšik a LAB színház előadása volt. A színészeknek köszönhetően tartják a mai napig műsoron Pozsonyban. A videóban az Aréna színház dramaturgja, Zuzana Šajgalíková és Kristína Chlepková rendező beszél a darab születéséről.

Martin McDonagh a kortárs dráma csodagyereke. 1970-ben született Londonban, ahol máig él, bár ír származású szülei időközben visszaköltöztek szülőföldjükre. 16 éves korában abbahagyta az iskolát, majd ezután tévénézéssel, valamint rádiójátékok írásával foglalatoskodott, amelyekből 22-t utasított vissza a BBC. Első darabját, a Leenane szépét (1996) nyolc nap alatt írta. Ezt a darabot Dublinban mutatták be, majd amikor 1997-ben Londonban előadták, McDonaghnak már négy darabja futott szimultán London színpadain. Ezzel kevés kortárs író dicsekedhet. A szerző különlegessége az is, hogy bár valamennyi darabja Írország nyugati részén játszódik, az író maga csak néhány nyarat töltött ott. Ennek okát a drámaíráshoz szükséges távolságtartásban jelöli meg: drámakísérletei Angliáról éppen ezért sikerületlenek. McDonagh a Royal National Theatre háziszerzője; több díj, köztük a Award for most Promising Newcomer, Writers’ Guild Award for Best Fringe Theatre Play, Evening Standard Award for Most Promising Playwright birtokosa.

Martin McDonagh: A párnaember
„Martin McDonaghtól azt szoktuk meg, hogy a hősei koszlott ír porfészekben huzakodnak-veszekszenek, minden vonatkozásban csúnyán beszélnek – poénos roncsnyelven, amennyiben Varró Dániel adta szájukba a magyar szöveget –, és nemcsak verbálisan nem kímélik egymást, hanem fizikailag sem.

Mindehhez képest némiképp meglepő a 37 éves londoni sikerszerzőtől A párnaember. (Úgy hírlik, ez volt az első színműve. Ezért még egyáltalán nem kapkodtak a színházak, sőt. Az ősbemutatóra is csak évekkel az elkészülte után, 2003-ban került sor Londonban.) A mű feltehetően nem Galway megyében játszódik – mint a későbbi McDonagh-opusok -, hanem egy meg nem nevezett totális diktatúrában. Közelebbről meghatározhatatlan a földrajzi hely. Szóba kerül a szereplők között csehül hangzó utcanév, szlovákszerű kerületnév. Az egyik hősnek örmény hangzású a neve, a másiké mintha lengyel lenne, a harmadikat meg úgy hívják, ahogy Shakespeare-nél A viharban a légi szellemet. Csak hát itt nincs semmi légiesség, hanem nagyon is drabális dolgok történnek: gyermekgyilkosságok. Igaz, irodalmi alapon. Legalábbis a mintát a bűncselekményekhez egy novellaíró adja, tudtán és akaratán kívül. Az ő horrorisztikus alkotásait látja megelevenedni a rendőrség.

Ha mégis ismerősnek hat valami A párnaemberben, akkor az a szerző egészségesen morbid humora. Plusz az a nehezen tetten érhető, mégis tagadhatatlan költőiség, ami a történetben bujkál. McDonagh titkos, véres lírikus. Ha kicsit odébb vonatkoztatunk a műben zajló borzalmas eseményektől, akkor a darab során látni fogjuk, milyen finom idealizmussal tulajdoníttatik itt életbevágó fontosság a literatúrának. Elbeszélések válnak sorsfordítóvá, novellák halálos ítéletté. Kínzatás és vallatás közepette nemesül a kötetnyi rémtörténet az egyetlen megmentendő értékké. S a végére még a kihallgató tiszt is – rendőrnyomozó és hóhér egy személyben -, még ő is irodalmi babérokra tör.

Martin McDonagh első munkája ügyesen szerkesztett, jól felépített háromfelvonásos. Az első rész és a második is úgy ér véget, hogy frappánsan lezárulni látszik a sztori. A néző szinte kétkedve kíváncsi, merre vezethet még út a szereplők számára. De a szerző mindkétszer győzi újabb fordulattal, s leleményesen csavarint még egyet-kettőt a cselekmény menetén. Van fantáziája a bizarr, groteszk, meglepő meseszövéshez.” (Forrás: Criticai Lapok Online, STUBER ANDREA)

Martin McDonagh: Ujo Vankúšik