A Rosetta leszállóegysége sikeresen landolt a kacsaüstökösön
Magyar tudósok mellett a Szlovák Tudományos Akadémia kassai kutatói is hozzájárultak az üstököskutatás legújabb sikeréhez.
(Forrás: euronews)
A Rosetta űrszonda két és fél év hibernáció után megközelítette a Csurjumov-Geraszimenko üstököst, és le is száll az üstökösmagra. Ezzel ez az első űrszonda, amely nemcsak megközelít egy üstököst, de le is száll rá.
A Philae ROMAP műszerének adatai szerint összesen három landolás volt. Magyar idő szerint 16:33-kor az első, azonban ekkor úgy visszapattant a szonda, hogy csak 18:26-kor jött a második. Az mágnesességben bekövetkezett változások elemzése alapján a leszállóegység azonban másodszorra is visszapattant, és 18:33-kor harmadszor is leszállt. A ROMAP kezelői szerint a szonda azóta egy helyben maradt.
A Rosetta az első űreszköz, amelyet egy üstökös körül állítanak pályára, s amely leszállóegységet küld az ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazó mag felszínére.
Az 1,2 milliárd eurós összköltségű projekt célja, hogy megismerjék a Naprendszer születésének titkait, emellett a küldetés során tanulmányozzák, hogy miként aktiválódik az üstökös központi csillagunkhoz közelítve.
Az Európai Űrügynökség (ESA) küldetést népszerűsítő, hat perc hosszú, Ambition című sci-fi kisfilmje elképesztően látványos lett, és a Trónok harca Kisujja, azaz Aiden Gillen magyaráz benne a tudományról. És ha Aiden Gillen valamiben nagyon jó, az a magyarázás.
Az ESA 2004. március 2-án indította útjára az űrszondát, amelynek ahhoz, hogy elérje a célüstököst és vele azonos elliptikus pályára álljon, a bolygók gravitációs „parittyahatását” felhasználva többször kellett bonyolult, úgynevezett hintamanővereket végeznie. Az elmúlt tíz év alatt 6,4 milliárd kilométert tett meg, ezalatt ötször kerülte meg a Napot, háromszor haladt el a Föld és a Mars mellett.
Útja során két kisbolygóval is találkozott, 2011-ben pedig energiatakarékossági okokból hibernálták, hogy ez év januárjában „felkeltsék” álmából.
Az elmúlt napokban többször is bekapcsolták a reaktorokat, hogy elvégezzék a pályakorrekciókat.
Az utolsó manővert szerda délelőtt végezték el, amely 6,5 percig tartott.
Mivel a Rosetta 22 fénypercnyire, körülbelül 400 millió kilométernyire van bolygónktól, a művelet kezdetéről és annak sikeres befejezéséről 22 perces késéssel értesültek a darmstadti irányítóközpont szakemberei.
Az űreszköz körülbelül 100 kilométeres távolságra van a csóvás vándortól és eleinte nem is áll pályára, mivel az üstökös gravitációs ereje ehhez nem elegendő.
Együtt repül majd az üstökössel, annak pályáján. Többször is be kell majd kapcsolni a hajtóműveket, hogy 30 kilométerre megközelíthesse a célobjektumot, amikor a Rosetta már ki tudja használni az égitest gravitációs erejét, hogy az üstökös körüli pályára álljon.
Szegő Károly, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója ismertette, hogy miként választják ki a Philae-egység leszállóhelyét. Az üstökös magja szabálytalan alakú, két részből álló képződmény. „Rücskös” felületű, amelyen a legutolsó felvételek tanúsága szerint akad 1000 méter mély kráter és 150 méteres csúcs. Olyan leszállóhely kell, ahol nemcsak a stabil landolás feltételei adottak, hanem az idő döntő többségében napfényben van, biztosítandó a megfelelő energiaellát“ást és azt is figyelembe kell venni, hogy semmi se zavarja az anyaszonda és a Philae közötti kapcsolatot.
„A leszállóhely egyelőre nem tervezhető meg pontosan, további vizsgálatok szükségesek, hiszen jelenleg még nem ismerjük a mag tömegét, tömegvonzását, vagyis nem tudjuk, hogy mekkora az az erő, amely az űrszondát az üstökör felé vezérli majd” – ecsetelte a várható nehézségeket Szegő Gyula, aki szerint szeptember végén kezdik el a lehetséges helyszín kiválasztásának aprólékos folyamatát.
A sajtótájékoztatón a szakemberek ismertették a projekthez való magyar hozzájárulást: a hazai szakemberek részt vettek mind a keringő űrszonda, mind a leszállóegység bizonyos részeinek kifejlesztésében. Az MTA Wigner FK kutatói a keringőegység számára kifejlesztett plazmadetektor-csomag öt mérőműszerének létrehozásában vettek részt, amelyek egyebek mellett a pozitív töltésű ionok háromdimenziós sebességeloszlását, összetételét vizsgálják, a magból kiáramló por- és gázaktivitását mérik, a semleges részecskék mozgásáról szolgáltatnak adatokat, észlelik a napszél, a plazma és az üstökös közötti kölcsönhatás révén kialakuló mágneses teret.
Az MTA Wigner FK és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették ki a leszállóegység „agyát”, a hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépet, amelynek szoftverét folyamatosan finomítják. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont szakemberei részt vettek a leszállóegység számára készült pordetektor és a napszél főbb paramétereit vizsgáló műszercsomagok kifejlesztésében. A BME űrkutató csoportja a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében vállalt jelentős szerepet.
https://www.flickr.com/photos/europeanspaceagency/sets/72157638315605535/
Energiát takarítottak meg
A Rosetta űrszonda indulása után többször megkerülte a Napot, többször elhaladt a Föld és a Mars mellett, két kisbolygóval is találkozott, 2008-ban a 2867 Steins bolygóval, 2009-ben a 21 Lutetia kisbolygóval.
Nem maga az űrszonda, hanem a Philae névre keresztelt leszállóegység ereszkedik le a felszínre. Ez fog különböző méréseket és képeket készíteni az üstökös magjáról. Az üstökös azért ilyen fontos, mert magja a Naprendszer ősi anyagát hordozza. Ennek tanulmányozásával a kutatók többet megtudhatnak a Naprendszer keletkezéséről. Erre utal az űrszonda elnevezése is, azt remélik, hogy ez az üstökös lesz a Naprendszer kutatásának rosette-i köve.
Miért Philae?
A leszállóegység nevét egy olasz lány adta, a 15 éves Serena Olga Vismara egy pályázatra küldte be javaslatát. Philae egy sziget a Níluson, itt találták meg azt az obeliszket, amely elvezetett a rosette-i kő megfejtéséhez.
A leszállóegység tervezésében és két nagyon fontos műszerének fejlesztésében magyar kutatók vettek részt. Három intézet fogott össze a Philae központi vezérlő és adatgyűjtő rendszerének kifejlesztésére (pdf). A finn kutatók fejlesztették és gyártották a nagy kapacitású tárolót, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének kutatói a fedélzeti számítógép és szoftverrendszerét fejlesztették, a német tudósok a számítógép űrminősítéssel rendelkező alkatrészeit szerezték be és magának a repülőnek a számítógépét építették meg.
A Philae energiaellátó egységét egy másik magyar kutatócsoport, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportja fejlesztette. Az energiaellátó egységet is egy német kutatócsoporttal együttműködve építették meg, a végső összeszerelést például már Németországban végezte a kutatócsoport, mert itthon nem volt úgynevezett tisztaszoba, vagyis steril helyiség.
Rosetta leszállóegysége 2015 decemberéig követi az üstökös útját és figyeli minden rezdülését. Még azokat a változásokat is rögzíti, amelyek az egyre erősödő napsugárzás miatt alakulnak ki a magban. Megvizsgálják majd a magból kilépő por tulajdonságait, figyelik az üstökös és a napszél közötti kölcsönhatásokat.
A fejlesztésben szlovák kutatók is közreműködtek
A Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Fizika Intézetének kassai kutatói is részt vettek a programban: az írországi STIL Űrtechnológiai Kutatólaboratóriummal közösen. Az ESS elektronikus modul a kétoldalú kommunikációt ellenőrzi a Philae leszállóegység és a szonda között, valamint közvetetten a Földre továbbított adatokat is ennek segítségével juttatják el.
