Ma van az őszi napéjegyenlőség napja
20:22:30 – Percre pontosan ekkor lépi át a Nap az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontját, az őszpontot. Másként fogalmazva csillagunk az éggömb északi féltekéjéről a délire lép.
A napéjegyenlőség napján a Nap pontosan 90 fokban delel az Egyenlítő fölött, és az egész bolygón ugyanannyi ideig van sötét, mint világos. Nálunk innentől kezdve csökken a világos periódus hossza egészen a téli napfordulóig.
A szeptemberi napéjegyenlőséget az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. Északon ez a csillagászati ősz, délen a csillagászati tavasz kezdete.
Ez egy tavalyi animáció:
A néphagyományban szeptember 21-éhez, Máté napjához kötődik a napéjegyenlőség. A megfigyelések alapján úgy tartották, ha Máté napján tiszta, napos az idő, abban az évben borban nem lesz szükség.
A néphagyományok közül talán a legfontosabb, hogy sok vidéken Máté hetében kezdték az őszi búza vetését. Ám máshol épp e napon nem szántottak, mert úgy vélték, az ilyen földet felveri a gaz: szeptember 21-ét Gazos Mátéként emlegették. Göcsejben az egész hét neve pelvahét, vagyis az ilyenkor vetett búza polyvás lett.
Volt, ahol a magvető három szem búzát tett a nyelve alá, és mindvégig ott tartotta. Ha szóltak hozzá, ráköszöntek, nem reagált, mondván: a madarak nyelve leragadjon és ne kapjanak rá a vetésre. A székelyek gyakorlatiasabbak voltak, ők nem akarták a madarak nyelvét leragasztani. Imájuk így hangzott: „Édes jó Atyám, áldd meg és szenteld meg, hogy jusson minden szegénynek és az ég madarainak is belőle!”
https://youtu.be/P-LaSjbjvCQ
A görög mitológia szerint e napon Perszephoné az alvilágba, Hádész birodalma indul, ahová az istenek egyezsége szerint. Démétér, Perszephoné anyja a föld termését biztosítja, ő a gabonaistennő.
A druidák, a kelta vallás papjai ekkor tartották a Mabon ünnepét, ami a gazdag aratás utáni hálaadó szertartás: hálát adtak a bő termésért a Földanyának.Máglyát gyújtottak, a termést meg gondosan eltették télire. Elégették egy férfi bábuját, vagy képmását a szántóföldön vagy a mezőn, ezzel szimbolizálták a gabonaisten testének rituális megsemmisítését. Oltárt emeltek, s gyümölcsökkel, falevelekkel, virágokkal díszítettek és gyertyát gyújtottak az ünnep tiszteletére. Nagy-Britanniában és Írországban ekkor zarándokoltak el a temetőkbe, és ott tüzet gyújtva elijesztették az ártó szellemeket. Hitük szerint ilyenkor, az éjszaka és a nappal egyensúlyi helyzete miatt biztonságban végezhették el ezt a szertartásukat.
