Szókratész védőbeszéde a Komáromi Jókai Színházban

Haumann Péter előadását 2016. március 30-án 19 órakor láthatja a Nagyérdemű Komáromban a legendás előadást. A platoni tragédia közéleti elkötelezettség eszméjét sulykolja belénk szakadatlanul. 

Érdemes-e élnem, emberi életet élek-e egyáltalán, ha nem vehetek részt a világ alakításában, ha csak szemlélem városom, hazám, Európa és valamennyi földrész sorsát? Mennyit érek én, ha nem vagyok, vagy nem lehetek a közéletben is részt vevő állampolgár? Ez a színházi vállalkozás Platón és Szókratész tükrében vizsgálja meg mai életünk etikai és politikai arculatát, Platón drámai dialógusaival akarja nézők figyelmét felkelteni, rokonszenvét megnyerni.

A Szókratész védőbeszédét, nem minden előzmény nélkül, a fiatal Haumann Péterrel a címszerepben 1970 októberében tűzte műsorára az épp induló 25. Színház. Az előadás több száz előadást ért meg, Haumann évtizedekig játszotta, bejárta vele az egész országot, és szinte védjegyévé vált.  2011 február 16-án, több mint negyven évvel később Haumann Péter a Katona Sufnijában újra közönség elé lépett Szókratész szerepében. 

„Mindvégig égnek a lámpák a nézőtéren a játék alatt; nemcsak mi látjuk Szókratészt, a bölcselőt, hanem ő is lát bennünket, az arcunkba pillant, közel jön, s a szemünkbe néz, nem szúrósan, hanem higgadtan szemlélődve, figyelve mintegy a hatást, amelyet okfejtései belőlünk kiváltanak. És persze mi is látjuk egymást, akik ott ücsörgünk a dísztelen, kopár, fekete falakkal határolt apró térben; senki nem moccan, csak a külvilág apró, távoli, ismétlődő hangfoszlányai szűrődnek be alig hallhatóan. A kölcsönös és közös meditáció színterét hozza létre Haumann tárgyilagos és reflektált megszólalásaival, ami alig különbözik a hétköznapi beszédtől, hiszen olyannyira puritán és sallangmentes, mintha valaki egy zárt szobában beszélne hozzánk megfontolt tónusban.”

Az egyszerűség dicsérete • Részlet Kovács Dezső kritikájából a Szókratész védőbeszédéről • Forrás: szinhaz.net.hu