Volt egyszer egy répaföld (színjáték) • Frissítve

A 42. DUNA MENTI TAVASZ színjátszó és bábos fesztiválon Volt egyszer egy répaföld címmel adott elő színjátékot a Komáromi Munka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pogácsakedvelők Színjátszó Csoportja, Laboda Róbert rendezésében.
1. A komáromi Munka Utcai Alapiskola Pogácsakedvelői idén a Duna Menti Tavaszon GYÉMÁNTSÁVOS minősítést értek el!
2. Megkapták a GYEREKZSŰRI díját is!
3. Meghívást kaptak a Martinba (Turócszentmárton), a Fesztiválok Fesztiváljára, a 95. Scénická žatva fesztiválra – amelyet a világ 7 legrangosabb színházi fesztiválja között tart számon a nemzetközi szakma –, ahol rangos szakmai elismerést kaptak.

Gratulálunk a sikerhez!

„A darab szereplői kitalált személyek, akik boldogan éltek, dolgoztak egy répaföldön. Az egyik nap azonban furcsa tárgyra, egy nagy aranytallérra bukkantak. Mivel az ott élők eddig nem ismerték a pénzt, eleinte nem tudták, hogy mit is kezdjenek a mutatós tallérral. Egy ideig azt különféle célokra, például traktorkormányként, játékként is használták. Miután azonban elhagyták a répaföldet, felhangzott a legendás ABBA együttes Money, Money, Money (Pénz, pénz, pénz) című dala, s teljes mértékben átalakultak. Sokféle csatározás és kellemetlen helyzet alakult ki, tettlegességekre is sor került, s mindez megrontotta a répaföld lakói közti addigi jó viszonyokat. Felmerült a kérdés, hogy valójában kit is illet a talált pénz, s arra valóban szükségük van-e. Hirtelen mindenki elkezdett futni a pénz után, miközben másodlagossá váltak azok az alapvető szép emberi rítusok, valós értékek, amelyek addig természetnek tűntek. Végül már jelentéktelenné vált a kérdés, hogy kié is ez az aranytallér. Ugyanis okosan azt gondolták, hogy ha az ennyire megrontotta a kis közösségük életét, akkor azt inkább egyikük sem akarja birtokolni, tehát senkié sem lett. Ez tehát egy XXI. századi kis tanmese, amelynek nagyon őszinte végkicsengése van.

A csoport fellépése előtt le kellett adnunk egy rövidke szlovák nyelvű lábjegyzetet arról, hogy kik a répaföld lakói, akik majd valamilyen bonyodalommal szembesülnek… Kicsit tartottam attól, hogy milyen bírálatban részesülünk, hiszen a szlovák zsűritagok egy szót sem értettek a magyar nyelvű előadásunkból. Egyszer ugyan megszólaltunk szlovákul azért, hogy a szlovák közönség vegye a lapot. Magyar nyelvtudás nélkül is könnyen követhető volt azonban a mondanivaló, amit erősített a sok arcjáték és mozgás. Érdekes, hogy a magyar szójátékok tartalmára is ráéreztek a jelenlevők, mert a megfelelő időben nevettek, ami szinte hihetetlennek tűnt. Vastapsban volt részünk, kétszer is visszatapsolták a gyerekeket. A szakmai zsűri pedig nagyon elismerően szólt a látottakról, kiemelve: nagyon jó, hogy ott voltunk, bemutatkoztunk” – nyilatkozta Laboda Róbert. (Hirek.sk)