130 éve született Áprily Lajos

Áprily Lajos 1887. november 14-én született Jékely Lajos néven. A kolozsvári egyetem magyar–német szakán végzett 1909-ben, ezután a nagyenyedi Bethlen-kollégium, majd a kolozsvári református kollégium tanára volt, 1926–29 között szerkesztette az Erdélyi Helikon című folyóiratot. 1929-ben Budapestre költözött, ahol a Lónyai utcai református kollégiumban tanított, majd a Baár-Madas Református Leánynevelő Gimnázium igazgatója lett. 1943-ban a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le.

Korai verseiben az erdélyi táj szépségeit mutatta be, az erdélyi hagyományok mellett tett hitet, az együtt élő népek testvériségét hirdette. Költői nyelvére a századvég sötét érzülete és a „nyugatos” líra szimbolizmusa hatott. Természetélményét, amelyet elsősorban az erdélyi hegyek árnyékában leélt évtizedei határozták meg, kissé klasszicizáló, impresszionisztikus lírában fogalmazta meg. Budapestre költözése után elégikus hangú költeményeiben – Az aranymosó balladája, A láthatatlan írás – szülőföldjére emlékezett vissza.

https://www.youtube.com/watch?v=OPLVb2_CToY

Áprily Lajos versét Darvas Iván mondja.

________________

1944-ben visszavonult az irodalmi életből, a háborús megpróbáltatásokat fájdalmas költeményekben fejezte ki. 1945 után az Ábel füstje és a Jelentés a völgyből című versesköteteiben elsősorban a természetről és a benne élő ember tapasztalatairól írt.

Kiváló műfordítói munkát végzett, 1952-ben megnyerte a Puskin Anyegin című elbeszélő költeményének újrafordítására kiírt pályázatot. A műfordítás – Lermontov, Nyekraszov, Turgenyev és Janus Pannonius – ebben az időben, az ötvenes években a „hallgató költő” megszólalása volt, különösen jelentős Puskin Anyeginjének és Ibsen Peer Gyntjének magyarra ültetése. Prózája – Fecskék, őzek, farkasok – természetszeretetét és hangulatteremtő erejét bizonyítja.

Református hitét közéleti szereppel is vállalta. Szerkesztette 1930-38-ban a Protestáns Szemlét, majd 1945–48-ban felelős szerkesztője volt az Új Magyar Asszony című református folyóiratnak – miközben a református konventben is állást vállalt. 1934 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

Esszéi, kritikái kötetben sajnos csak halála után Álom egy könyvtárról címmel, 1981-ben jelentek meg. 1967. augusztus 6-án halt meg Budapesten.