Gryllus Vilmos: Kárókatona

Kormorán néven is sokak által ismert. Magyar nevét a törökből csentük el a a madártan számára: a „kara katna” (jelentése: ‘fekete fül’) elnevezésből alkottunk kárókatonát, amelynél viccesebb madárnevet nehéz is volna kitalálni.

A kormoránok minden kontinensen jelen vannak, kivéve az Antarktiszt. Közepes és nagy méretű, erős testfelépítésű vízimadarak, más vízimadarakkal ellentétben nem a vízen, hanem a szárazföldön pihennek.

Ősszel az itthoni populáció egyedei mellé északabbról érkeznek csapatok. A vizek befagyásával a madarak jelentős része déli irányba vonul, a be nem fagyó vizeken azonban sok példány áttelel. Egyike a madárfauna azon tagjainak, amely jelentős károkat okozhat a halastavakon gazdálkodóknak. Széles elterjedésű faj, hét alfaja Eurázsiában, Afrikában, Észak-Amerikában, Grönlandon, Ausztráliában és Új-Zélandon él.

Nálunk legnagyobb számban a folyók menti galériaerdőkben költ gémtelepeken, de sokszor önálló telepeken is. Fészkét idős fák ágvilláiba építi gallyakból. A kormoránok ürüléke hamar elpusztítja a fészkeket tartó fákat, de a madarak továbbra is használják ezeket. Átlagosan 3 tojásukon a két szülő felváltva kotlik, a fiókák gondozását is közösen végzik.

A kormorán halevésre specializálódott. Sokszor csapatosan is vadászik, ilyenkor a víz alatt közösen terelik zsákmányukat. A vízimadarak többségével ellentétben nincs faggyúmirigyük, tollazatukat nem tudják vízlepergető réteggel bevonni, ami így a víz alatt teljesen átnedvesedik. Ezért sokszor látható vizek mentén, hogy a kárókatonák kinyújtott szárnyakkal szárítkoznak néhány merülést követően.

Cikk: Vizeink horgas csőrű vámszedői – kormorán körkép a Körös-vidéken

_______________________

A kárókatona versben és zenében: