100 éve hunyt el Claude Debussy

Musicien français – így nevezte önmagát Claude Debussy, ami utalás arra, hogy ő végre elszakadt a német zenétől, és felülemelkedett a wagneri bűvöleten ami minden 19. századvég muzsikusát elkapta.

1862-ben született Párizs mellett; szegény családban, apja porcelánkereskedő volt, de időnként nyaralhatott egy gazdag ismerősnél, és már itt ráeszmélt arra, hogy ő mennyire más, mint a családja és az iskolatársai. Zenei tehetségére Paul Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízéves korától a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke lett, rá két évre pedig már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Tizenkét évesen már komponált, és minden akadémikus szabályt megkérdőjelezett. Zeneszerzés órákon azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerű akkordokat üssön le. Barátokat képtelen volt szerezni magának, tanárai pedig nem kedvelték. Tizenegy éven át tanult a konzervatóriumban.

Az 1880-as évek elején kapcsolatba került az orosz arisztokrata Nagyezsda Meck asszonnyal – Csajkovszkij legendás pártfogónőjével –, aki sokszor nyaralt Franciaországban. Fiatal muzsikusokat hívott meg maga mellé egész nyárra, mert imádta a zenét. Debussy Meck asszony lányait tanította a nyári szünidőkben és többször magával vitte a zeneszerzőt Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.

A tékozló fiú

Számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat a L’Enfant prodigue (A tékozló fiú) című kantátájával. Két évet töltött Rómában, a Medici villában, de nem érezte jól magát, az olasz opera sem nyerte el tetszését, a régi zenében, Palestrina és Lassus zenéjében keresett menedéket. Végül egyszerűen hazaszökött 1887-ben, és Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Ekkor már több szerzeménye volt, kis zongoradarabok és dalok, de még ismeretlen volt a közönség előtt. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallgatta.

Suite Bergamasque

Lassan kezdett kialakulni sajátos stílusa. A Sutie Bergamasque Debussy egyik leghíresebb zongoraszvitje. A zeneszerző 1890-ben, 28 éves korában kezdett hozzá a mű megírásához, de az 1905-ös kiadás előtt jelentősen átdolgozta. A szvit négy tételből áll, a legismertebb és leghíresebb, a harmadik tétel, a Clair de lune (Holdfény), a cím Paul Verlaine azonos című verséből származik.

Egy faun délutánja

1894-ben jött meg egy csapásra az ismertség. Mallarmé versére egy 3 tételes szimfónián dolgozott Debussy, a munka megakadt, és végül csak az első tétel készült el, a Prélude à l’après-midi d’un faune, azaz Egy faun délutánja, amely villámcsapásként érte a közönséget és a többi muzsikust is. A faun egy teljesen új útra tért, elvetette az addigi formákat, elszakadt az akadémikus szabályoktól, egy fura, éteri, erotikus zene volt ez, amilyet még nem hallott a világ, és sikert hozott a zeneszerzőnek. Egy faun-t hallunk, ahogy sétál az erdőben, pánsípjával vidáman muzsikál, találkozik nimfákkal és naiaszokkal, majd álomba szenderül. A naiaszok a nimfák azon csoportja, akik a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói, mint vízi istenségek megszemélyesítik a folyókat, és eredendő ősi lelkülettel ruházzák fel a mocsarak, tavak, lagúnák csendes vizeit. Debussy impresszionista zenéjéhez kell egy bizonyos hangulat, csönd, és figyelem. Annyi kis finom részlet bújik meg itt-ott, amire érdemes odafigyelni, hatalmas öröm amikor felfedezi az ember. Debussy művében egy éteri lebegést érzünk, és csak a legvégén állapodik meg a darab. Mallarmé miután meghallgatta, ezt írta Debussy-nek: „Az Ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását….”.

Kevesen ismerik, de rengeteg dalt írt, főleg a századforduló előtt, több francia költő verseire. Több dalciklust egy bizonyos nő ihletett, így nem véletlen, hogy mindegyiket szoprán hangmagasságra írta. Egyedül fellépni nem szeretett Debussy, de a szalonokban szívesen kísérte a szoprán énekest. 1899-ben rövid életű házasságot kötött a szép modell lánnyal, Rosalie Texier-vel. Debussy ízlésének túl vidéki volt a lány, zeneileg analfabéta, és nem szülhetett gyereket a férfinak, ezért útjaik elváltak.

https://www.youtube.com/watch?v=zedqHFYN4gk

Nocturnes és az Images

A faun után jöttek az újabb művek, már megtalálta saját hangját, ahogyan ezt a Nocturnes is bizonyítja. Az első noktürn, a Nuages (Felhők) megírására egy felhős, viharos nap inspirálta; egy pillanat emlékképe a párizsi Szajna-hídon, amint a híd alatt, a folyón éppen felbúgott egy hajó szirénája, az égen pedig szürke felhők kergették egymást. A hajósziréna így került bele hangulati emlékképként, mint az angolkürt. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisande-ot, és mégsem lett siker, de az biztos, hogy ez a mű is teljesen elrugaszkodott a bevált operaformáktól, gyakorlatilag egy ária sincs benne, se csúcspont, se balett vagy kórus, se duettek. A szövegkönyv alapja Maurice Maeterlinck azonos című szimbolista darabja volt és 1902-ben került bemutatásra az Opéra Comique-ban.

Debussy újraértelmezte a zongorajátékot a századforduló után készült kis impresszionista darabjaival. Termékeny művészi korszakának következő darabja, az Images (Képek) című műve. Az Images sorozatból az első, a Reflets dans l’eau, azaz a Tükröződések a vízen. Ez a hárfaszerű hangzás teljesen összefonódott Debussy-vel, elfelejtjük, hogy ütőhangszer a zongora, helyette csodálatos hang áramlatokat hallunk, ismét lebegés, csillogás és megfoghatatlan mozgások.

La Mer

A La Mer (A tenger) páratlan remeke Debussy érett alkotói korszakának. A három szimfonikus vázlat alcímű nagyzenekari darab hasonlít legjobban a „régi” szimfóniákra. Három képet, három tengeri benyomást, élményt fűz egybe ez a mű. Az első: Hajnaltól délig a tengeren, a második: Hullámok játéka, a harmadik: A tenger és a szél párbeszéde. A tenger zeneköltője már nem forradalmi újító többé, hanem lehiggadt, klasszikussá nemesedett, érett alkotó. Az 1905-ös bemutatón nem keltett nagy hatást sem a közönség, sem a kritika körében, ma már azonban a faun után a legjátszottabb Debussy zenekari darab. Közben publikált, kritikákat és zenei írásokat, magánélete azonban zűrzavarossá vált, elköltözött feleségétől, és a művelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. A hölgyet 1905-ben feleségül vette, tőle született lánya, Claude-Emma, azaz „Chouchou”.

ChouChou

Debussy imádta ChouChou-t (Claude-Emma Debussy), a kislányát, szinte kizárta a külvilágot és rengeteget volt a gyermekével, ezekből a hangulatokból és élményekből született a Children’s Corner, a hat tételből álló zongoraszvit MagyarulGyermekkuckónak nevezett, két kézre írott szvit néhol táncszerű, néhol nem, igazi sokszínű Debussy sorozat. Az amerikai ragtime és a jazz ritmusai érezhetők a szvit egyes tételein. A darab különlegessége, hogy Wagner híres Trisztán-akkordját idézi benne a szerző, persze kifigurázva, mely jól jellemzi a kapcsolatát Wagner zenéjével. 1908-ban ismét Londonban járt, majd 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit.

Préludes I. és II.

Ezek az igazi érett Debussy zongoradarabok, az előtte lévő sorozatokban fejlődtek, és a csúcsra a két prelűdök sorozattal értek fel. Debussy az egész eszköztárát felhasználja benne, impresszionista és szimbolista zenéket is hallunk, táncot, lassút, gyorsat, viccest, szomorút – egyszóval az egész világot. Bach-tól és Chopin-től eltérően nem hangnemi sorozatban írta a szerző természetesen, hisz ez nála teljesen mást is jelent, ezért előadni is ritkábban szokták egyben, sokkal inkább a zongoristák a saját ízlésükhöz válogatnak belőle.

„A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér”. Ez a Debussy idézet értelmet nyer, ha belehallgatunk zenéjébe. Benyomások, hangulatok és a csend – ezek alkotják műveit, a zene mozarti értelemben úgymond a háttérbe szorul, néha ott a dallam, néhol ott egy kidolgozás. Kihasználja a hangot és a csendet, amelyekkel egészen újszerű hangulatokat kelt, az időt pedig néha teljesen lelassítja, sőt megállítja. Utolsó fontos műve a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) című balett. A század első éveitől kezdve, mint kritikus, zenei író is működött. Debussy 1918-ban halt meg rákban.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=3&v=mnhHJV4zSmo

Források:

Kaposvári Egyetem
Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon. Budapest: Zeneműkiadó, 1985.
http://zenetortenete.hu/debussy/

Képek:
Claude Debussy
Debussy akadémiai növendékként
Debussy és Claude Emma, azaz „Chouchou”