95 éve született Dénes György

2018. május 24. csütörtök

95 éve született Dénes György költő, műfordító, szerkesztő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja, Madách-díjas alkotó.

II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalom alapozó nemzedékének egyik legjelesebb képviselője volt. 1948 végén a szlovákiai magyarok visszakapták jogaikat és ismét lehetett magyarul is beszélni, írni és tanulni. Ekkor küldi el első verseit az éppen akkor elindított Új Szó c. hetilapnak. Az első versgyűjtemény, amely a felvidéki magyarok jogfosztottságának megszűnte után megjelent, az Dénes György Magra vár a föld (1951) c. kötete volt. A hetvenes évektől költészete elsősorban a gyermekekhez szólt.

_______________________

Szíjjártó Jenő-Dénes György: Csallóköz. Énekel a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa. Vezényel: Tóth Árpád. A hangversenyt a komáromi Duna Menti Múzeumban tartották 2012. december 1-jén.

_________________

Így emlékeztek Dénes György Madách-díjas költőre, Pelsőc község díszpolgárára születésének 90. évfordulójának alkalmából a pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolában 2013-ban:

_________________

Dénes György (eredeti nevén: Dusík Dániel) 1923. május 24-én született Pelsőcön. Édesapja, Dusík Dániel, kőművesként dolgozott. Édesanyja Bodnár Anna háztartásbeli volt. Elemi iskoláját szülőfalujában, a polgárit Tornalján, a kereskedelmi iskolát Rozsnyón végezte. Tisztségviselőként, alkalmi munkásként és gyári munkásként is dolgozott. Alapítótagja volt a pelsőci Csemadoknak és amatőr színjátszóként is gyakran szerepelt. Felesége, Pulen Margit szintén pelsőci születésű volt, akivel 1950 karácsonyán lépett házasságra.

1950-ben elszakadt a szülőföldjétől és Pozsonyban telepedett le, ahol a Csemadok Központi bizottságának dolgozója, később pedig, 1951-től a Csehszlovák rádió magyar adásának a szerkesztője lett. Megalapította az irodalmi rovatot, amelyet 1986-ig vezetett. A rádió irodalmi rovata Dénes György vezetésével segítette a szlovákiai magyar irodalom gyökérverését és fejlődését. Számosan vannak, akik az ő szerkesztői figyelme folytán közlési lehetőséget találtak. Írásai sorra jelentek meg a Fáklya, a Szabad Földműves, a Hét, a Dolgozó Nő és az Irodalmi Szemle hasábjain. Ennek ellenére sohasem szakadt el szülőföldjétől, Gömör festői lankáitól, amelyet nagyon sokszor emleget műveiben. Dénes György nagyon szerette szülőfaluját, Pelsőcöt, ahová évente visszajárt. Különösen nyaranta hosszabb ideig, és ilyenkor gyakran barangolt gyermekkora kedvenc helyszínein: a Kónyárton, a Nagyhegyen és a Sajó partján. Ezekről így ír:

Messzi kék ég sugárzón ragyog,
Amíg a Sajó mentén ballagok.

Pelsőc körül a hegyek orma int,
Edők hulláma szórja szét a színt.

A réten tarka, vadvirág
Záporozza édes illatát.

Aranykalászos rozsföldek között
Bujkálnak még a hajnali ködök.

A falevélen harmatcsepp remeg,
Könnyet gyöngyöznek hajlangó füzek.

A Sajón túli kék hegyek alatt
Fénybe mosódó fenyők izzanak.

Mikor nyaranta visszatért, gyakran ellátogatott a közeli Gombaszögbe, ahol találkozott költő- és írótársaival is.

„Személyes lírája jócskán pesszimista, mégsem lemondó költészet. Alapjában romantikus, életigenlő belenyugvás fűzi. “– írja Duba Gyula, mikor 80-dik születésnapján köszönti a költőt.
„Bölcső fölött dúdolni hosszan, / kis lángot óvni meghatottan, / mosolyogni – ha törten, vénen, / elmélázni egy falevélen.”

„Gyakran publikált könyvrecenziókat és publicisztikai írásokat a szlovákiai magyar lapokban, és bár költőként erősen foglalkoztatta a halál és az elmúlás kérdése, víg kedélyű ember volt, aki tréfás versekkel, rigmusokkal köszöntötte születésnapjukon költő- és íróbarátait. Szívesen találkozott az olvasókkal is, különösen a gyerekekkel,“ –írja róla Lacza Tihamér.
Kezdettől fogva írt gyermekverseket, de különösen az 1970-es évektől, amikor sorra születtek unokái. Egyre gyakrabban jelentkezett a legkisebbeknek szánt írásokkal, önálló kötetekkel. Verseskötetei nagyon népszerűek voltak, generációk nőttek fel rajtuk. Ezek a versek a szülőföld szépségeit, az egyes tájegységek hangulatát idézik fel, de szó van bennük növényekről és állatokról is. Nagyon sok versébe játékosan beleszőtte a felvidéki falvak és városok neveit:

Pelsőc, Gombaszög, Szalóc,
tökmagot rág a palóc.
Jolsva, Csetnek, Nagyrőce,
sül a fánk, a herőce.

_________________

Gyermekversei a következő kötetekben jelentek meg:

Tücsökhegedű – 1974
Pipitér – 1984
Bükkfamakk – 1987
Zebramadár – 1991
Sétálni ment három kalap – 1994
Kenderkóc – 1994
A tüsszentős király – 2000
Toronyiránt száll a csóka (leporelló) – 2002
Vaskabóca – 2003
Verses állatkert – 2010
Mi van a padláson? – 2016

_________________

Versei a következő versantológiákban jelentek meg:

Magra vár a föld – 1952
Kék hegyek alatt – 1955
Hallod, hogy zengenek a fák? – 1962
Évek hatalma – 1966
Az idő börtönében – 1966
Mélység felett – 1972
Szemben a mindenséggel – 1976
Fenyéren boróka – 1979
Virágzó némaság – 1981
Hajnaltól alkonyig – 1983
Elfogy a fény – 1988
Írók fényben és árnyékban – 2001
Hattyúk éji dala – 2002
Szélkiáltó – 1966
Vadlúdtermő ritka fa – 1993
A Csallóköztől a Bodrogközig – 1977
Jelenlét – 1979
Hogyan kell repülni – 1986
Hű emberséggel – 1987
Tűzpalota- 199
Szélén az országútnak – 1990

Jó kapcsolatot ápolt a szlovák irodalmárokkal is, többek között Emil Boleslav Lukáč-csal. Szlovák nyelvből számos versfordítása is megjelent: A buta egérkéről, Július Lenko válogatott versei.

_________________

Legismertebb verseskötete a Pipitér, amit először 1984-ben adtak ki. A címadó vers így hangzik:

„Hol fecsegve fut az ér,
csillagzik a pipitér.
Pipitér, pipitér,
sárga csillag meg fehér.“

Gyermekverseit többen megzenésítették: Zachovai Ernő, Szíjártó Jenő, Dinnyés József, az Ars Musica, a Kaláka és a Borostyán együttes és talán a legkedvesebb számára a fia Dusík Gábor Sétálni ment három kalap című CD-je.

_________________

Munkásságát számos díjjal jutalmazták:

1971 – Madách-díj,
2003 – Posonium Életműdíj,
2003 – A Szlovák Kormány Ezüst Plakettje,
1999 – Salvatore Quasimodo-nívódíj.

_________________

A 2017. évi Tompa Mihály Országos Versenyen a versmondók I. kategóriájában Antal Dávid (Alapiskola, Bély) Dénes György: A tüsszentős király című versét mondta. Felkészítő tanára Mgr. Matyi Éva volt.

_________________

Pelsőc község 80. születésnapja alkalmából Díszpolgári címet adományozott neki.

Dénes György 2007. szeptember 14-én hunyt el Pozsonyban. Szerette volna, ha hamvai visszakerülnek szülőföldjére. Ezt családja tiszteletben is tartotta, ezért hamvait visszahozták Pelsőcre.
Pelsőcön a tiszteletére emléktáblát helyeztek el, amelyet 2009. május 23-án avattak fel, a táblát a pelsőci kultúrház falán találhatjuk meg.
2015. május 19-én, egy szép ünnepség keretén belül a Pelsőci Magyar Tannyelvű Alapiskola felvette Dénes György nevét. Az ünnepségen részt vett a költő özvegye, Pulen Margit és családja.

Sokan megkérdezik, miért őt választotta az iskola névadójának. Hiszen nem volt hős, és nem volt divatos sztár, nem volt gazdag, és tévedhetetlen sem. Ember volt ő, semmi több, községünk szülötte. De azt szerette, amit mi szeretünk: a gyermeki lelket, a vidámságot, a játékot, szerette a „kék hegyeket”, a madárdalt, a virágtengert a réten, a szülői házat, és ezt úgy tudta szavakba önteni, mint senki más.

_________________