Csehszlovákia megszállása, 1968. augusztus 21.
Csehszlovákia megszállása, 1968. augusztus 21., 1 óra 55 perc. A Csehszlovák Rádió bemondója, Vladimír Fišer arra kéri a hallgatókat, maradjanak a készülékek előtt, mert fontos bejelentés következik.
Az adás hajnali kettőkor ért akkoriban véget, ám ezen a napon hajnali 1.55 órakor felhangzottak azok a szavak, amelyek örökre az emberek emlékezetébe vésődtek:
„A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Német Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság haderői átlépték az államhatárt…”
Az első mondatokat követően az adót elhallgattatta a távközlési igazgató, Karel Hoffman parancsa. Az adás csak a dróthálózaton volt fogható. A beavatkozást elítélő első híradás teljes szövege itt található: http://goo.gl/501tz
A megmentett hangfelvételt Pavel Macháček magánarchívumából származó fotók kísérik, amelyekről itt lehet többet megtudni: http://goo.gl/2Qbyo
1968 az addigi világ, a háború után kialakult világ megváltozásának szimbolikus éve. Diáklázadások rázták meg a Nyugat több nagy városát, politikai reformtörekvések jelentkeztek a keleti tömbben. Ezeket is, azokat is elfojtották, de az élet már nem lett többé olyan, mint azelőtt volt. Generációk élménye lett a szabadság, amely aztán az elkövetkező évtizedekben fokozatosan átjárta az intézményeket, az oktatást, a művészeteket, a tudományt, még a vallásokat és az egyházakat is. Az emberi élet új normáit alkotta meg. Természetesen hibákkal, túlhajtásokkal, türelmetlenséggel együtt, vagyis emberi módon, de alapvetően nyitottan, mérsékelten és megértéssel. Áthatóan. A csehszlovák kommunizmusban kifejlődött „emberarcú szocializmust” ugyanekkor öt ország hadereje taposta el. A magyar új gazdasági mechanizmusra fékező súlyokat tettek. A francia és a német egyetemeken, az amerikai campusokon szeptemberben újraindult az oktatás, a francia munkások megmozdulásait leverték. De az emberek nagy része sosem gondolta már többé ugyanazt saját magáról, a rá vonatkozó szabályokról, az őt körülvevő intézményekről, mint annak előtte.
Mégis, MÉGIS belesétálnak újra ugyanazokba a csapdákba: 50 év elmúltával saját fejükre hozzák a nemszabadságot, az újnácizmust, a diktatúrákat… Pocsemú?
