Ilona

 
Kosztolányi Dezső versét Mensáros László előadásában hallgathatjuk a Hungaroton 1981-ben megjelent lemezének köszönhetően.

 

Az ILONA a Heléna régi magyarosodott alakváltozata, amelyet a középkor óta használnak ebben a formában. Azok közé a ritka magyar nevek közé tartozik, mely innen került be más népek nevei közé.

 

 
ILONA
 
Lenge lány, 
aki sző, 
holdvilág 
mosolya: 
ezt mondja 
a neved, 
Ilona, 
Ilona. 
 
Lelkembe 
hallgatag 
dalolom, 
lallala, 
dajkálom 
a neved 
lallázva, 
Ilona. 
 
Minthogyha 
a fülem 
szellőket 
hallana, 
sellőket, 
lelkeket 
lengeni, 
Ilona. 
 
Müezzin 
zümmög így: 
„La illah 
il’ Allah”, 
mint ahogy 
zengem én, 
Ilona, 
Ilona. 
 
Arra, hol 
feltün és 
eltün a 
fény hona, 
fény felé, 
éj felé, 
Ilona, 
Ilona. 
 
Balgatag 
álmaim 
elzilált 
lim-loma, 
távoli, 
szellemi 
lant-zene, 
Ilona. 
 
Ó az i 
kelleme, 
ó az l 
dallama, 
mint ódon 
ballada, 
úgy sóhajt, 
Ilona. 
 
Csupa l, 
csupa i, 
csupa o, 
csupa a, 
csupa tej, 
csupa kéj, 
csupa jaj, 
Ilona. 
 
És nekem 
szín is ez, 
halovány 
kék-lila, 
halovány 
anilin, 
ibolya, 
Ilona. 
 
Vigasság, 
fájdalom, 
nem múlik 
el soha 
s balzsam is, 
mennyei 
lanolin, 
Ilona. 
 
Elmúló 
életem 
hajnala, 
alkonya, 
halkuló, 
nem múló 
hallali, 
Ilona. 
 
Lankatag 
angyalok 
aléló 
sikolya. 
Ilona, 
Ilona, 
Ilona, 
Ilona. 
 
1929