Henryk Mikołaj Górecki (1933–2010)

85 éve született Henryk Mikołaj Górecki lengyel zeneszerző, aki a lengyel avantgárd vezető alakjává vált a sztálinizmust követő kulturális enyhülés során. 

Az 1950-es és 1960-as években keletkezett, Anton Webern hatását tükröző szeriális műveit a disszonáns modernizmushoz való ragaszkodás jellemzi, de impulzusokat kapott Luigi Nono, Karlheinz Stockhausen, Krzysztof Penderecki és Kazimierz Serocki művészetéből is. 

https://www.youtube.com/watch?v=hHu4JB_dIJE

Ezt az irányt folytatta az 1960-években, de az 1970-es évek közepére áttért a kevésbé összetett spirituális minimalista hangzásra, melynek példája az átmeneti 2. szimfónia, illetve az igen népszerű 3. szimfónia (A fájdalmas dalok szimfóniája). Ez a stílus több jól elkülöníthető fázison keresztül fejlődött tovább, az olyan művektől, mint az 1979-es Beatus Vir, az 1981-es a cappella himnuszon (Miserere) és az 1990-es Good Night-on át az 1993-as Kleines Requiem für eine Polka (Kis requiem egy lengyel lányért) című kompozícióig.

Neve az 1980-as évek második feléig szinte ismeretlen volt Lengyelországon kívül, az 1990-es évekre vált csak híressé. 1992-ben, 15 évvel a komponálása után, a 3. szimfónia lemezfelvétele – a híres szoprán, Dawn Upshaw énekével – világszerte eladási és kritikai sikert aratott. A lemez a holokauszt áldozatainak emlékére jelent meg, és több mint egymillió eladott példányával jócskán meghaladta a XX. századi szimfonikus zeneművek felvételeinek tipikus eladási számait.

Górecki maga is meglepődött a lemez népszerűségén és ezt mondta:

„Az emberek talán megtaláltak valamit ebben a zeneműben, amire szükségük volt […] valahogy azt a hangot ütöttem meg, ami nekik hiányzott. Valami, valahol elveszett a számukra. Úgy érzem, ösztönösen tudtam, hogy mire van szükségük.”

E népszerűség azonban nem váltott ki további érdeklődést Górecki más művei iránt, ő pedig szilárdan ellenállt a kísértésnek, hogy megismételje korábbi sikerét, vagy hogy kereskedelmi haszonra hajtson.

Eltekintve két rövid időszaktól, amikor Párizsban tanult, illetve Berlinben élt, életének legnagyobb részét Dél-Lengyelországban töltötte.