„Menekülhet már Batista, a sok imperialista, hisz a lábuk arra való”
Napra pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1959. január elsején győzött a forradalom Kubában. A felkelők átvették a hatalmat, miután az addigi diktátor, Fulgencio Batista, aki államcsínnyel lett a karib-tengeri szigetország elnöke 1952-ben, külföldre menekült.
A felkelés főparancsnoka, Fidel Castro másnap bevonult Havannába, és ezzel nemcsak Kubában, hanem a nemzetközi diplomáciában is új korszakot nyitott. A kubai politikai váltásra és az azt kísérő államosításra a szomszédos Egyesült Államok először gazdasági intézkedésekkel, majd a kubai emigránsok megszervezésével válaszolt.
Az 1961 tavaszán indított hadművelet alig egy nap alatt kudarcot vallott. A körülbelül másfél ezres emigráns hadtest ellen Castro 25 ezer katonát és 200 ezer civil milicistát mozgósított. Egy évre rá ismét farkasszemet nézett itt a két nagyhatalom, miután a Szovjetunió atomrakétákat telepített Kubába. 1962 októberét a hidegháború legforróbb pillanataként emlegeti a politikatörténet.
Washinton és Moszkva végül is kiegyeztek, és ezzel hosszú évtizedekre meghatározták a kubaiak mindennapjait.
Fidel Castro majdnem ötven évig volt a kommunista Kuba egyszemélyi vezetője, aki szovjet mintára, és a Szovjetunióval szövetségben szervezte át a kubai gazdaságot és a kubai társadalmat is. A szocialista országok rendszerváltása, a Szovjetunió felbomlása így komoly csapást jelentett a karibi szigetországra, amelynek gazdaságát jórészt Moszkva támogatása tartotta életben.
Fidel Castro öccse, Raúl Castro ideiglenesen 2006-ban, végleg pedig két évvel később vette át a hatalmat beteg bátyjától.
A Castro-család 2018 tavaszán, Miguel Díaz-Canel megválasztásakor távozott Kuba éléről, de a kubai kommunista párt főtitkáraként Raúl Castro továbbra is meghatározó alakja a kubai politikának. A kubai forradalom legendás vezére, aki az argentin Che Guevarával együtt a kubai forradalom szimbólumává vált, 90 éves korában, 2016. november 25-én hunyt el.
Forrás: YouTube, Euronews, AFP
