Kempelen Farkas (1734–1804)

215 éve halt meg Kempelen Farkas világhírű feltaláló és tudós. Az ír származású bevándorló szülők gyermeke Pozsonyban született 1734. január 23-án, tanulmányait szülővárosában, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult.

Az utolsó polihisztorok egyike volt, jártas a művészetekben, a természet- és mérnöki tudományokban, nyolc nyelven beszélt és verselt, emellett szorgos hivatalnokként szolgálta a Habsburgokat.

Huszonegy évesen latinról németre fordította Mária Terézia törvénykönyvét, 23 évesen már udvari tanácsos, 25 évesen a magyarországi sóbányák felügyelője lett. 1767-ben kormánybiztosként ő irányította Bácska betelepítését, közreműködött a pozsonyi hajóhíd építésénél.

Megtervezte a pozsonyi vár vízvezetékét, a schönbrunni kastély szökőkútrendszerét, megoldotta a budai Vár vízellátását, foglalkozott egy Száva-Adria-csatorna építésével.

Ő készítette a budai Várszínház terveit, és irányította a kivitelezést.

Rézmetszéssel is foglalkozott, 1789-tõl a bécsi Művészeti Akadémia tagja volt.

Tökéletesítette a gőzgépet, megszerkesztette a turbina ősét, írógépet konstruált vakok részére, mozgatható betegágyat készített a himlőben megbetegedett császárnő részére, talán ennek is köszönheti, hogy nemesi rangra emelték.

1798-ban, 43 évi szolgálat után nyugdíjazták, megkapta a Szent Római Birodalom Lovagja címet.

Példás családi életet élt hű társa Gobelius Anna Mária oldalán. Élete végén I. Ferenc császár – talán mert gyanúsnak találta jakobinus kapcsolatai miatt – megvonta járadékait, így a XVIII. század egyik legragyogóbb elméje szegénységben halt meg 1804. március 26-án Bécsben.

Kempelen 1791-ben adta közre Az emberi beszéd mechanizmusa című tanulmányát, amellyel megalapozta a tudományos igényű fonetikát. Elméletének igazolására huszonkét év alatt elkészítette gyermekhangon megszólaló, a hangképző szervek működését utánzó masináját.

Számtalan találmánya közül kortársait beszélőgépe és sakkozó automatája nyűgözte le legjobban. Sakkautomatája, amelyet gyermekjátéknak, mechanikai tréfának nevezett, kora legnagyobb szenzációja lett. Az 1769-ben bemutatott, töröknek öltöztetett emberi alak alacsony szekrény mögött, egy széken ült, és az előtte lévő sakktáblán játszott. Az egész világot bejáró gépezet olyan ellenfeleket győzött le, mint Napóleon, II. Frigyes porosz király és Edgar Allan Poe. A gép a partner szabálytalan lépése esetén reklamált. Az automatában törpe lapult (ez mára bebizonyosodott), de a játékost olyan zseniális mechanikai és optikai trükkökkel tudta elrejteni, hogy az ajtók kinyitásakor csak fogaskerekek látszottak.

A titkot Kempelen életében senki sem tudta leleplezni, a szerkezet 1854-ben elégett. 

Kempelen beszélőgépének egyetlen fennmarad példányát Németországban őrzik, sakkozógépének rekonstrukcióját kiállításokon lehet megtekinteni.

A híres sakkozógép kicsinyített másolata: