80 éve bukkant rá 4 gyerek

A Lascaux-i barlang a műalkotások értéke és mennyisége alapján egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer éves. Egyike a Vézère-völgyi festett barlangoknak, amelyek a Világörökség részét képezik.

Egy sövény mögött fedezte fel 4 gyerek (Simon Coencas/elhunyt 2020-ban/, Marcel Ravidat /elhunyt 1995-ben/, Jacques Marsal /elhunyt 1989-ben/, Georges Agniel) a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én, és rögtön szóltak tanítójuknak, Léon Lavalnak, aki egyből felhívta az őskorkutató Henri Breuil figyelmét a barlangra. Így elsőként Henri Breuil látogatta meg szakemberként a barlangot, majd később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a tehenet, bölényt és lovat ábrázoló falfestmények megtekintésére és kutatására.

„Leereszkedtünk az olajlámpáinkkal és mentünk előre. Nem volt semmilyen akadály. Átmentünk egy termen, majd a végére érve egy fal előtt találtuk magunkat, s láttuk, hogy tele van rajzokkal. Rögtön megértettük, hogy őskori barlangban vagyunk. Megfogadtuk: ‘Megőrizzük magunknak’, s egy hétig így is tettünk. Mindennap idejöttünk, itt uzsonnáztunk (…), majd felkerestük a volt tanítónkat, Léon Lavalt. Mindent elmondtunk neki. Először nem akart hinni nekünk. Később sikerült meggyőznünk, egy kis lámpával felment a barlanghoz, s mi együtt mentünk le vele. Amikor feljött, az egész világ megtudta.”
– mesélte 2010. szeptemberében Georges Agniel a falfestményekkel díszített egyik legjelentősebb barlang felfedezésének 70. évfordulóján.

Kapcsolódó:

Mese a barlangrajzról – Ősművészeti Központ Lascaux-ban