60 éve jutott ki ember a világűrbe

1968 óta ünnepeljük az űrhajózás napját, emlékezve arra, hogy 1961. április 12-én a Szovjetunióban bocsájtották Föld körüli pályára a világ első embert szállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarin repülő őrnaggyal, aki összesen 108 percet töltött odafenn.

Pontosan 60 éve, 1961. április 12-én jutott ki ember a világűrbe.

1961 óta több mint 400 ember járt már az űrben. Az űrhajós (az amerikai terminológiában asztronauta, az oroszban kozmonauta, kínai nevük alapján néha tajkonauta) űrrepülést végrehajtó személy.

Az eddigi egyetlen magyar állampolgárságú űrhajós Farkas Bertalan volt (1980, Szojuz–36, Szojuz–35). 2007-ben a magyar származású Charles Simonyi (Szojuz TMA–10, Szojuz TMA–9) járt az űrben.

A Nemzetközi Űrhajósszövetség meghatározása szerint akkor tekinthető valaki űrhajósnak, ha legalább egyszer megkerülte a Földet. Ennek szükséges feltételei:

• 100 kilométeres földfelszín feletti magasság

• 8 km/másodperc (28 800 km/h) sebesség

Ha jól belegondolunk, Gagarin ezekből a feltételekből egyet biztos nem teljesített, mivel 400 kilométerrel az egy kör megtétele előtt ért Földet…

Az űrhajózás tényleg időutazás?

Az űrhajózás kezdeti éveiben az űrételek még nem voltak túlzottan étvágygerjesztőek. A műanyag zacskóba préselt poroknak csak a színük különbözött. Az űrhajósnak nem kellett mást tennie, mint a zacskó szelepes nyílásán keresztül vizet – jobb esetben meleg vizet – nyomni a belsejébe. Miután a por feloldódott, ugyanazon a nyíláson keresztül ki lehetett szopogatni az ebédet vagy vacsorát.

Nem csoda, hogy 1965 márciusában John Youngnak kedve támadt valami komolyabb ételre. Így aztán (a beavatott technikusok segítségével) eldugott egy marhahúsos szendvicset a szkafandere zsebébe, amelyet odafent útitársa, Gus Grissom legnagyobb megrökönyödésére előhúzott a zsebéből, és jóízűen elfogyasztott. Becsületére legyen mondva, a dugi kaját megfelezte Grissommal.

A szendvics fogyasztása a súlytalanságban mindamellett kockázatos vállalkozás. A leváló és a súlytalanságban szanaszét repkedő morzsákat az űrhajós akár be is lélegezheti, ami súlyos következményekkel járhat. Éppen ezért kenyeret egyáltalán nem visznek fel az űrbe.

Mint a kanadai Chris Hadfield az Egy űrhajós tanácsai a földi élethez című könyvében leírja, rengeteg ragacsos állagú étel van, például a zabkása, a puding és a főtt spenót, amelyeket azért készítenek ilyenre, hogy egyszerűbb legyen a kanálra és azzal a szájukba tenni, elkerülve, hogy az étel darabjai szanaszét röpködjenek.