100 éve született Ponori Thewrewk Aurél csillagász

Ponori Thewrewk Aurél magyar csillagász, kronológus, szakíró, természettudós csillagászattörténeti és kronológiai kutatásokkal foglalkozott. Részt vett lexikonok szerkesztésében, és érdekelte a Hold felszíne és a kráterek kialakulása. Foglalkoztatta a vallásos hit és a tudomány ellentéte. A napfogyatkozások periódusainak elemzése során az általa felfedezett 300 éves, ún. hex-hept-periódust nemzetközileg is elismerték.

 Tiszteletére egy 2000-ben magyar tudósok által felfedezett kisbolygó a 45300 Thewrewk nevet kapta.

A Ponori Thewrewk család története régre nyúlik vissza: a XIX. század elején Erdélyből, a Hunyad vármegyei Ponorról települt át Magyarországra. A kisnemesi család neves tagjai közé tartozott a dédapa, Ponori Thewrewk József (1793–1870) író, régiséggyűjtő, az 1531-ben keletkezett Thewrewk-kódex felfedezője, aki Kazinczy Ferenccel együtt nyelvújítóként is tevékenykedett, továbbá a nagyapa, Török Aurél (1842–1912) orvos, antropológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, valamint a nagyapa két fivére, Ponori Thewrewk Emil (1838–1917), a modern magyar klasszika-filológia megteremtője, a görög-latin költészet kimagasló műfordítója és Ponori Thewrewk Árpád (1839–1903) főgimnáziumi tanár, irodalomtörténész és kritikus. Családnevükben a Thewrewk az erdélyi Ponori Pétertől származik, aki törökországi raboskodásából visszatérve sem hagyta el a török viseletet, és török nőt vett feleségül.

Ponori Thewrewk Aurél 1921. május 2-án született Budapesten. Már kisdiákként is érdeklődött a technika és a természettudományok, főként a fizika és a csillagászat iránt. A nagykanizsai piarista gimnázium elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) Bölcsészeti karán matematika-fizika szakon tanult tovább.

Érdeklődése rendkívül szerteágazó volt, a csillagászaton kívül foglalkozott antropológiával, egyiptológiával és keleti nyelvekkel is.

Tanárai közé tartozott a későbbi Nobel-díjas Békésy György, Detre László, Fejér Lipót és Ortvay Rudolf.

1943-tól 1948-ig az Egyetem Csillagászati Tanszékén dolgozott gyakornokként. Bár jó tanulmányi eredményei miatt tandíjmentességet élvezett, ezekben a nehéz időkben özvegy édesanyjával csak úgy tudott megélni, hogy diákokat korrepetált. Tanári oklevelét 1944 szeptemberében, néhány héttel katonai behívója megérkezése előtt kapta meg.

A Szálasi-rezsim hatalomra jutásakor megszökött alakulatától, de egy amnesztiarendelet következtében megmenekült a szökevényekre kirótt kivégzéstől.

Még a világháború vége előtt amerikai fogságba esett, hadifogságának történetét 2004-ben megjelent Nyugatosok című emlékiratában tette közzé.

Később, mivel két gyermeke megszületése után (valójában három gyermeket neveltek, mivel felesége előző házasságában született gyerekét is örökbe fogadták) szakterületén nem talált állást, 1951-től a Geofizikai Mérőműszerek Gyárában dolgozott kutatómérnökként. A csillagászat iránti vonzalma nem hagyott alább, az időközben megalakult Magyar Csillagászati Egyesületben (MCSE) tevékenykedett. Az 1950-es évek végén csillagászati és űrkutatási szakkört indított, és csaknem két évtizedig vezette is azt.

1963-ban a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese lett, ekkortól bontakozott ki igazán tudománynépszerűsítő tevékenysége. A fővároson kívül szerte az országban sok előadást tartott, számos szakcikket publikált. 1975-től a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló igazgatói posztjára került, majd 1977-ben az akkor megnyílt Budapesti Planetáriumnak is ő lett az igazgatója.

Főhivatású csillagász nem lehetett ugyan, de 1983-tól 1996-ig megbízott előadóként csillagászattörténeti kurzust tartott az ELTE Csillagászati Tanszékének felkérésére.

Közel húsz ismeretterjesztő könyvének többségét 1981-es nyugdíjazása után írta. Ekkortól bontakozott ki igazán csillagászattörténeti és kronológiai kutatói tevékenysége.

A művek megjelentetésével az volt Ponori Thewrewk Aurél fő célja, hogy közkinccsé tegye azt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet gyermekkora óta elsajátított, majd saját kutatásaival tovább bővített. Ponori Thewrewk Aurél több könyvében népszerűsítette és ismertette a napórák szerkesztését. Ő maga is tervezett és készített napórákat. Az első, amit 1937-ben álmodott meg, Paloznakon látható, majd fél évszázad „kihagyás” után további nyolcat tervezett, közte a leghíresebbet, amely a Budapesti Planetárium jobb oldali bejárata felett mutatta az időt.

Ponori Thewrewk Aurél hatalmas és szerteágazó életművet hagyott maga után. Érdeklődési körébe tartozott a Hold tanulmányozása, még a hatvanas években ismertette elgondolását a holdkráterek kialakulási lehetőségeiről. A napfogyatkozások periódusainak felfedezéséből fedezte fel a 300 éves, ún. hex-hept-periódust. Erősen foglalkoztatták a vallásos és a természettudományos világnézet közötti ellentét kérdései is, erre vonatkozó írásai többek között a Hit a hitetlenségben és a Dialógus című kéziratban maradtak.

2014. október 8-án bekövetkezett haláláig a Magyar Csillagászati Egyesület tiszteletbeli elnöke volt. 2015-ben posztumusz Ponori Thewrewk Aurél csillagászt választották az év ismeretterjesztő tudósává a tudományos újságírók.