Rabindranath Tagore

160 éve született Rabindranath Tagore (1861–1941) Nobel-díjas hindu író, költő, aki Balatonfüreden gyógyult.

Európai körútja alkalmával Bécsben megbetegedett. Korányi Sándor orvos személyesen kísérte Balatonfüredre. 1926. november 1-jén érkezett a szanatóriumba, ahol visszanyerte egészségét és gyógyultan távozott. Ennek emlékére fát ültetett a parkban. Balatonfüreden a Tagore sétány őrzi emlékét (videónkon; forrás: VEOL.hu).

1913-ban világszenzáció volt, hogy a legtekintélyesebb irodalmi elismerést és jutalmat jelentő Nobel-díjat egy indiai író-költő-drámaszerző, iskolateremtő, olykor államférfi kapta meg. Indiában az akkor már 52 éves, bengáli anyanyelvén és angolul egyforma biztonsággal fogalmazó írásművész már nagy hírű, nagy tekintélyű férfi volt. Európában azonban csak egy évvel a nagy jutalom előtt megjelenő, angol nyelvű költeményes kötete keltett irodalmi körökben feltűnést. A Nobel-díj előbb széles körű figyelmet, majd irodalmi világhírt hozott a számára.

Az Országos Széchényi Könyvtár 1991-ben „Daláldozat” címmel rendezett egy Tagore-kiállítást, halálának 50. évfordulójára.

Áldozati Ének 1.

Te tettél végtelenné engem. Neked telik ilyenben kedved.
Ezt a törékeny edényt te üríted ki újra meg újra
És te töltöd meg mindig friss étellel.

Ezt a kicsi nádfurulyát te vitted hegyen-völgyön át magaddal
És belőle leheltél örökké új melódiákat.

Kezednek halhatatlan érintésére kicsiny szívem
gyönyörűségében felejti, hogy korlátai vannak
s kimondhatatlan mondanivalók keletkeznek benne.

Mérhetetlen adományaid csakis ezen az én
Kicsiny kezemen át juthatnak hozzám
Évszázadok telnek, múlnak s te csak egyre
Töltögetsz s mégis van hely, hova töltögess.

Fordította Bartus Zoltán