A tenorok királya, Enrico Caruso

0 Views

0 Likes

100 éve hunyt el Enrico Caruso olasz operaénekes. Ő volt az első sztártenor, akit főleg a lemezfelvételei tettek híressé.

Nápoly nyomornegyedében nőtt fel, tízévesen kimaradt az iskolából, ezután utcasarkon, kávéházakban énekelt. Hangját tanárai először nem találták ígéretesnek, de ő bámulatos kitartással művelte magát.

1895-ben állt először színpadon, az év őszén négy hét alatt öt opera főszerepét énekelte el. A hírnév 1898. november 17-én, Umberto Giordano Fedora című operájának ősbemutatóján vette szárnyaira, a komponista keresetlen egyszerűséggel „Istennek” nevezte. 1899-ben debütált a milánói Scalában, a kezdetben hűvös közönség a darab végén őrjöngve ünnepelte, és maga Toscanini kísérte a függöny elé.

Első lemezfelvételét 1902-ben készítette, egymillió példány fogyott belőle, a zenetörténészek azóta sem tudják eldönteni, hogy ő teremtette-e meg a zeneipart, vagy fordítva.

Caruso ragyogó, ércesen és mégis selymesen zengő hangjában az olasz hangzás szépségeszménye testesült meg. Legnagyobb sikereit a New York-i Metropolitan operában aratta, 1903 és 1920 között több mint hatszáz előadáson, 36 szerepben lépett fel, a szezonnyitó előadásokon mindig ő énekelt.

Halála után hatvanhat évvel, 1987-ben posztumusz Grammy életműdíjjal jutalmazták.