Antonín Dvořák áradó érzelmeket formált dallamokká

0 Views

0 Likes

Antonín Dvořák (vpravo) s rodinou v New Yorku v roce 1893, Jan Josef Kovařík stojí uprostřed. Foto: Národní muzeum — Antonín Dvořák (jobbra) és családja New Yorkban, 1893- Foto: Národní muzeum

180 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Antonín Leopold Dvořák cseh zeneszerző, a romantikus zene nagy alakja, az áradó érzelmek dallamokká formálója.

Prága mellett, Nelahozevesben született, élete jelentős részét is itt töltötte. Néhány művének címét leírva sok mindenkinek fülébe úszhatnak Antonín Dvořák érzelmekkel, szenvedélyekkel telített lélekáradó dallamai: Az aranyrokka (1896), Hősi ének (1897), szimfonikus költeményei, a Mazurek hegedűverseny (1879), A keményfejűek (1874), A ravasz paraszt (1877), Ruszalka (1900). Operák, a Szláv táncok (1877, 1878), a Cseh szvit darabjai, a Stabat Mater (1877), a Szent Ludmilla (1886), a D-dúr mise (1887, 1892)…

Antonín Dvořák viszonylag rövid élete egy óriási életmű megteremtésére volt elegendő. A nemzeti romantikusoknak harmadik generációjához sorolt cseh zeneszerző Grieg, Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov és Kjui társaságában, közvetlenül Liszt Ferenc, Wagner, Verdi és Brahms mögött áll – az időben legalábbis. Azt tette, amit a romantika stílusának összes nagy alakja, művészetét a szabadság eszméje és vágya, az önkifejezés szabadsága irányította. Érzelmeit soha nem az önzés, sokkal inkább a szűkebb-tágabb közössége, legfőképpen nemzetének szolgálata irányította.