Anda Géza, a zongora trubadúrja

Anda Géza 100 éve, 1921. november 19-én született Budapesten, és 1976. június 14-én hunyt el Zürichben. Rendszeres zongoratanulmányait 1933-ban kezdte, de művésszé érése szempontjából a Dohnányi Ernőnél töltött utolsó két év volt a meghatározó, mellette Weiner Leó kamarazene-kurzusa jelentett számára fontos útravalót.

1939-ben Budapesten mutatkozott be a nagyközönség előtt Brahms B-dúr zongoraversenyének szólistájaként, a Philharmonia Zenekart Willem Mengelberg vezényelte. 1941-ben Berlinbe utazott, ahol César Franck Szimfonikus variációit játszotta, és Wilhelm Furtwängler, a koncert dirigense egyenesen a zongora trubadúrjának nevezte Anda Gézát.

1943-ban Svájcba költözött. Az 1948-ig tartó időszak a túlélésért folytatott harc jegyében telt, ám 1951-től már rendszeresen fellépett a salzburgi fesztiválon. Beethoven, Liszt, Schumann, Grieg, Brahms, Csajkovszkij és Rachmaninov zongoraversenyei szerepeltek repertoárján ekkoriban.

1953 és 1958 között több alkalommal is fellépett Clara Haskillal. Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyének (K 365) közös előadása döntőnek bizonyult Anda művészi orientációjának megváltozásában. A Mozart-zene intenzív tanulmányozásának eredményeképpen lemezre vette a szerző összes zongoraversenyét, Edwin Fischer példája nyomán a zongora mellől vezényelte a zenekart, a hiányzó kadenciákat pedig megkomponálta.

1953-tól zongora mesterkurzusokat tartott a salzburgi Mozarteum Nemzetközi Nyári Akadémiáján. 1955-ben megkapta a svájci állampolgárságot. 1957-ben egy koncerten mutatta be Bartók három zongoraversenyét Ernest Bour vezényletével. Az I. zongoraversenyt ezen a koncerten játszotta először. A II. és a III. zongoraverseny Fricsayval közös felvételéért hanglemezdíjat kapott (Grand Prix du Disque). (Pándi Marianne, Muzsika, 1967/7)