Lajtha László emlékére

130 éve született Lajtha László. A XX. század első felének Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa – általában így határozzák meg Lajtha László zenetörténeti helyét.

A kép azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen zongoraművész volt, karmester, egyházzenész, hangversenyszerkesztő és zenei ismeretterjesztő, hangszertörténeti szakember, a nemzetközi kultúrdiplomácia kiemelkedő alakja, hazai és európai tudományszervező…

Életének sok-sok szála összetéveszthetetlenül egyedi szövedéket alkot. S bár munkássága sok tekintetben valóban rokon a nála egy évtizeddel idősebb Bartókéval és Kodályéval, legalább ugyanannyira különbözik is az övékétől.  

Az 1907-ben Budapesten megkezdett zeneakadémiai tanulóévei alatt hosszabb-rövidebb külföldi tanulmányutakon vett részt. A Párizsban gyűjtött tapasztalatok – Vincent d’Indy óráit látogatta a Conservatoire-on, és részt vett többek között Claude Debussy Szent Sebestyén vértanúsága című oratóriumának bemutatóján – különösen nagy hatást gyakoroltak a fiatal komponistára. Bartók Béla hatására már korán a népzene felé fordult Lajtha érdeklődése. 1911-től egészen haláláig jelentős szerepet játszott pályáján a népzene gyűjtése, illetve a gyűjtött anyag tudományos igényű rendezése, közreadása (Népzenei monográfiák, 1951-től). Kompozícióiban különleges, félreismerhetetlenül sajátos stílussá olvad össze az élményszerűen megismert magyar népzene és a francia zenéből merített inspiráció. Zeneszerzői alkotópályájának betetőzése a kései vonósnégyesek sorozata és az 1948 után komponált nagyszabású szimfónia-ciklus.

Lajtha László hagyatékát a zeneszerző 1983-ban Angliából hazaköltözött özvegye kezdetben a Lajtha-család Váci utcai lakásában gondozta. Az özvegy halála után az általa megkezdett munkát jogörökösként a zeneszerző unokahúga, dr. Lajtha Ildikó folytatta. Kívánságára 2001-ben a Lajtha-hagyaték a Hagyományok Házába került, majd 2013-ban további, a jogörököstől származó dokumentumokkal kiegészítve a Zenetudományi Intézetben kapott helyet. Ugyanebben az évben nyílt meg a zeneszerző dolgozószobájának bútoraiból kialakított emlékszoba az intézmény Zenetörténeti Múzeumában. A Lajtha-hagyatékban található leveleket, fényképeket, nyomtatott és kéziratban fönnmaradt kottákat jelenleg az MTA BTK Zenetudományi Intézetének 20–21. Századi Magyar Zenei Archívuma őrzi. Szintén itt találhatóak a zeneszerző könyvtárának és kottatárának darabjai.

Fent: Lajtha László: Trois berceuses • Kővári Eszter Sára szoprán, Szakács István zongora • Forrás: Kortárs Park

Lajtha László: Koncertszonáta, op. 69. • Előadják: Matuz István – fuvola, Gábor József – zongora:

Kapcsolódó:

Lajtha-hagyaték a Hagyományok Házában