„Így még nem dalolt az esti szélben senki angyalfaragta furulyán…”

0 Views

0 Likes

2022. szeptember 24. szombat

125 éve született Sinka István Kossuth-díjas (1990) költő, író.

Már tízévesen bojtárnak, cselédnek szegődik. Apja, nagyapja, dédapja is juhász volt. A szabad égalji, nomád pásztorkodás miatt gyakran a teleket is a szabadban tölti. Örökös fázás, éhezés, megaláztatás: a tanyasi juhászok sorsát éli. Ebből a sívó világból álmodja magát költőnek. A mezőn, a birkák mellett olvassa Petőfi Sándor költeményeit, a Bibliát és Tolsztoj műveit. Ott hordozta azokat a szűre ujjában. A Petőfi-kötetért egy bárányt adott. Amikor benne is megszületik a vers, a szilfák alatt ceruzacsonkkal a csizmaszárra írja azt. Rögtön, ösztönösen rátalál a vers lényegére. Udvari cselédek, juhászok, summások, bivalyosok versének szereplői.

Nagyszalontán született, de ott csak pár évet gyermekeskedett. Negyvenéves koráig a bihari és békési pusztákra vetette a sors, Mágor-pusztán volt számadó juhász. 1928-ban Vésztőn telepedett le feleségével, Papp Piroskával. Alkalmi munkából, napszámból élt.

Móricz Zsigmond mondta, hogy: „Így még nem dalolt az esti szélben senki angyalfaragta furulyán…”

Himnuszok, paraszthimnuszok, balladák szólalnak meg költészetében, és a lázadás: Dózsa szelleme, az örök fejet felvető paraszti ellenszegülés. Még folyóirat alapítására is vállalkozott. A Sebes-Körös partján Barsi Dénessel, Szabó Pállal közösen álmodják meg a Kelet Népe című folyóiratot. Versei 1930-tól jelentek meg, önálló kötetét (Himnuszok Kelet kapujában) a szeghalmi református gimnázium adta ki 1933-ban. Első felesége halála után Péczely Katalinnal kötött házasságot, akitől 1957-ben elvált, és feleségül vette Szin Magdát, a kései szerelmes verseinek, az Éna-dalok ihletőjét.

Püski Sándor jelenteti meg gyűjteményes verseskötetét 1939-ben (Vád). Részt vett és felszólalt az 1943-as szárszói találkozón. A hitlerizmustól és a bolsevizmustól is egyaránt elhatárolta magát. A Fekete bojtár vallomásai című önéletrajzi írása 1944-ben látott napvilágot.

A II. világháború után kiszorítják az irodalomból. Elbeszéléskötete csak 1961-ben, versei 1964-ben jelenhetnek meg, pedig művei, például az Érparti történet a görög sorstragédiák sorába emelkedhetnék, ha figyelnének rá, ha olvasnák. Helyette a gyanakvás, az elutasítás ködét borítják rá. Lehet, hogy esztétikai pallérozottsága nem mérhető a tanult, világot látott költőkével, de ősi mélységeket, igazságokat és csodákat hoz felszínre elemi erővel és gazdag költői látomásokkal. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.

Sinka István: A pogány (elbeszélés)