Mindenki csak Dusikának szólította – Turay Ida

115 éve született Turay Ida színész, érdemes művész. Dusika – ahogy mindenki hívta – a magánéletben is mindig mosolygós volt és kedves, soha senki nem látta sem udvariatlannak, sem érdektelennek. Emlékét a nevét viselő budapesti kőszínház és a színház igazgatója által alapított Turay Ida-vándordíj őrzi.

Egy évnyi színiakadémiai tanulmány után 1924-ben a Renaissance Színház tagja lett. Szinte valamennyi fővárosi színházban megfordult, a 30-as években a Belvárosi, Víg- és Magyar Színház tagja, 1940-43 között az Új Magyar, Madách, Fővárosi Operett-, Andrássy, 1944-ben a Víg- és a Nemzeti Színház tagja volt.

Bár a háború alatt származása miatt üldözött férjét rejtegette, 1945-ben az Igazolóbizottság nem igazolta és örökre eltiltotta, amely ítéletet fellebbezés után a Népbíróság egyévi szilenciumra változtatott. A büntetés letelte után 1946-ban a Magyar, a Művész és a Fővárosi Operett-, 1947-ben a Belvárosi, 1948-ban a Művész Színházban szerepelt. 1949–1951 között a Kamara Varieté, 1951–1956 között a Vidám Színpad tagja volt. 1957-től 1974-ig férjével, Békeffi Istvánnal külföldön élt. 1970-ben az USA-ban és Kanadában vendégszerepelt. 1961-ben egy, a férje által írt, Vajda László által rendezett és Trebitsch Gyula által készített NSZK filmben (Der Lügner) kisebb szerepet alakított. Hazatérte után 1978–1991 között a Thália Színházban játszott.

1929-ben már szerepelt a Rabmadár c. némafilmben, amlynek kópiája is fennmaradt. A harmincas években több vígjáték főszerepét játszotta el (Márciusi mese, Magdát kicsapják, Péntek Rézi), míg a negyvenes években inkább karakterszerepeket bíztak rá (Végre…, Egy szoknya, egy nadrág). A korszak legkedveltebb naivája színpadon és filmen egyaránt. 1936-ban és 1940-ben német filmekben is játszott, fontosabb epizódszerepeket (Sieben Jahre Pech, Unter Heißem Himmel). A közvetlenül háború utáni években még néhány főszerepet kapott, főleg férje filmes munkáiban (Könnyű múzsa, Janika, Beszterce ostroma, Déryné, Állami áruház). A későbbiekben is feltűnt magyar filmek és televíziós produkciók epizódszereplőjeként. Nevét 2000-ben felvette egy színtársulat, melynek színháza a józsefvárosi Kálvária téren áll. Emlékét a nevét viselő színi társulat igazgatója által alapított Turay Ida-vándordíj is őrzi.

Róla megjelent: Párkány László: Turay Ida egyes szám első személyben. Editorg Kiadó, Budapest, 1989.