A bennünk élő Börzsöny

Évmilliókkal ezelőtt a Börzsöny ősvulkán tömbje közel 2000 méter magasan emelkedett a tenger szintje fölé. A későbbi kitörések nyomán kialakuló beszakadások illetve az erőteljes lepusztulások révén a mai legmagasabb pont – a 939 méter magas Csóványos – már „csak” huszadik a száz legmagasabb magyar hegycsúcs listáján.

Kialakulásának köszönhetően a Börzsöny az egyik legérintetlenebb hazai hegység. A Magas-Börzsöny több mint 10 km hosszú gerincén 800 méteres csúcsok sorakoznak, szépen kirajzolva az egykori kaldera (amely spanyol üst szó átvételével került a geológia fogalomkörébe) peremét.

A „csupacsúcs” Börzsöny sosem tartozott az ember huzamosabb tartózkodási helyéül, a természet erői itt még a mai napig szabadon dolgoznak az oda nem illő, vagy nem megfelelő léptékű létesítményeken. Nyilvánvaló módon a hegység fő tömegét alkotó andezit és a komoly famennyiséget sejtető erdőségek mindig is vonzották az embert, de a települések nem véletlenül maradtak a peremi területeken és a beékelődő medencékben. Az erdő- és ásványvagyon hasznosításának vágya teremtette hazánk harmadik keskeny nyomtávú erdei vasúti vonalát Kismaros-Királyrét között, amelynek 1893 évi építését több száz kilométernyi szárnyvonal kialakítása követte. A mellékvölgyekbe telepített – sokszor ideiglenesnek szánt – vonalak fokozottan ki voltak téve a természet szeszélyeinek.

A hegység (szintén a vulkánosságból adódóan) felszíni vizekben rendkívül gazdag. Forrásainak száma 400 körüli, ennek tizede bukkan elő 600 méter fölött. A mély völgyekben mindenütt kisvízfolyások sietnek a Duna vagy az Ipoly felé.

A változatos felszín változatos élővilággal rendelkezik. A mintegy 1200 itt élő növényfaj közül olyan országos ritkaságok emelkednek ki, mint a bennszülött magyarföldi husáng vagy a hazánkban csak a Börzsönyben megtalálható pirosló nádtippan.

Forrás: Végh Attila • Duna-Ipoly Nemzeti Park