100 éve született Kabos László

A „kis Kabos” eredetileg bohóc akart lenni, majd kertésznek tanult, mert a második világháború alatt az a hír járta, hogy a mezőgazdasági munkás zsidó lakosokat nem deportálják. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be Kőszegre, majd deportálták Mauthausenbe.

Gyalog indultak útnak, mezítláb, facipőben, az Inn folyó partján, majd a Eisenerzi-Alpokban meneteltek. Amikor a lágert felszabadították az amerikaiak, 31 kilóra soványodott le, s flekktífuszt kapott. Hazakerülve azt tapasztalta, hogy a sárvári Vasút utcai lakásukat másoknak utalták ki minden ingóságukkal együtt.

1948-ban szerezte meg diplomáját a Kertészeti Főiskolán. Ezután Bálint Lajosnál – a Nemzeti Színház rendezőjénél – tanult, aki ingyen foglalkozott vele. Verebes Károly is betanított neki néhány számot. Bálint Lajos a Koós művésznevet javasolta a Krausz helyett, de mivel Koós Olga már a Pódium társulatában játszott, így oldalági rokona, Kabos Gyula tiszteletére a Kabos nevet vette fel.

Parodistaként a Pódium Kabarészínpadán lépett fel először 1946-ban, ahová egy Nóti Károly-villámtréfával került be. Később a Vígszínházban és a Kamara Varietében játszott. 1951-től 2000-ig a Vidám Színpad tagja volt, ahol 1957-ig többnyire tréfákban és jelenetekben lépett fel. 1957-ben őt választották az akkor indult lottójáték reklámarcának. Mint Lottó Ottó jelentkezett a „Megvette már az e hetit?” jelmondattal hétről hétre, egy jelenetért ekkor 150 forintot kapott. 1957-ben a Vidám Színpad kamaraszínházában aratta első nagy sikerét Molnár Ferenc Doktor úrjában Puzsér szerepében. Az első szériát 900-szor játszotta el, majd felújítva Kazal László rendezésében még 300-szor lépett fel ebben a szerepben, összesen 1200 alkalommal.

Kállai István a nagy sikerű Majd a papa! című darabjának főszerepét Kabosra írta, de a Veréb is madár című film is a művész helyzetbe hozása érdekében készült. Pályája vége felé a Mikroszkóp Színpadon lépett fel. Főleg kabaréjelenetekben és magánszámokban nyújtott emlékezetes alakításokat, de nagyobb színházi szerepekben és filmekben is szerepelt. A Rádiókabaré egyik állandó szereplője volt. A magát (jellegzetes vörös hajával együtt) öntudatosan vállaló, de másokkal sohasem agresszív kisember figuráját neki köszönhetjük.

Filmes karrierje az 1949-es Janikával indult. Legemlékezetesebb filmes alakítását két Hintsch György-vígjátékban, az 1968-as A veréb is madárban és az 1973-as Hét tonna dollárban nyújtotta.

Fent:

A veréb is madár (Hintsch György, 1968, részlet) – forrás: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum

A film, amely a megduplázott Kabos Lászlóból filmsztárt csinált, szatirikus vígjáték és vágybeteljesítő fantázia egyszerre.

Egy emlékezetes jelenet:
Balaton, rekkenő hőség. A kamera lassan végigpásztáz a szabadstrandon, a munkásosztály képviselői gumimatracokon és plédeken elnyúlva ételhordóból falatoznak, üveges sört isznak, és sóvárogva bámulják a kerítéssel elkülönített „valutás strandot”, ahol a napernyők alatt hűsölő gazdagoknak és szépeknek csokornyakkendős pincérek szervírozzák a koktélokat. A dokumentumfilmbe illő szocreál életképeket Hildebrand István operatőr bravúrosan úsztatja át egy pszichedelikus zenével megtámogatott szürreális vízióba