Elhunyt Duba Gyula

Kollégánk, barátunk, olvasmányélményeink és közéletünk elmaradhatatlan kísérője, közvetlen valóságunk megismerésében fontos útitársunk, Duba Gyula, életének 94. évében elhunyt. Szeretteinek, tisztelőinek őszinte részvétünket fejezzük ki.

Duba Gyula életrajza kulcsot jelent szinte valamennyi művének megértéséhez. Vallomásos hajlamú író, döntő élményeit mind gyermek- és kamaszkorában, falun szerezte. Mindez egybeesik a mai negyven- és ötvenévesek jelentős részének élményvilágával. Ők épp a nagy változások (lakosságcsere, szövetkezetesítés) idején hagyták el a dél-szlovákiai magyar falut. Az utánuk jövő nemzedék már nem érzékelhette ezt a változást.

Humoristának indult, majd az író szatirikus éleslátása következett, hatalmas élet- és ismeretanyaga hitelesíti regényeit, elbeszéléseit, szatirikus riportjait, karcolatait, humoreszkjeit, irodalomtörténeti tanulmányait, esszéit, kritikáit.

„Két kisváros és tíz község, ez az én szűkebb pátriám” – mondta Duba Gyula József Attila-díjas író. A középpontban a felnevelő falu, Hontfüzesgyarmat állt, ahol 1930. június 8-án, pünkösdvasárnap hajnalán látta meg a napvilágot.

Életművét archív felvételeinkkel idézzük fel, amelyeken fiatal előadók tolmácsolják műveit vről évre a hazai versenyeken és pódiumokon.

Duba Gyula: Asszonyi monológ – elmondja Kováts Orsolya Sára (2013):

Duba Gyula: A nevető ember című prózai műve Mojzeš Max előadásában hangzik el (2015):

Duba Gyula: Dzsúdózik a szerelmem •  Elmondja Szabó Dózsa Marek (2016, P. J. Šafárik Gimnázium, Rozsnyó):

Duba Gyula: Így halt meg Kovács • Elmondja Tóth Krisztián (2018, MTNY Alapiskola, Nyárasd):

Duba Gyula: Szerkesztőségi történet című szövegét Takács Jázmin (2020, Kóczán Mór Alapiskola, Csilizradvány) mondja el. 

Kapcsolódó:

Ahonnan elindultam…. Duba Gyula portréja • A portréfilmet T. Nagy Imre rendezte.

Operatőr: Nagy István

Vágó: ifj. Nagy Imre

2015-ben a Szlovákiai Magyar Írók Társasága ünnepségén Duba Gyula munkásságát Győry Attila író, könyvterjesztő méltatja. 

Kiemelt kép: Duba Gyula kiállításmegnyitó beszédet mond a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, 2019

Vezető videó: Duba Gyula: A férfiasság próbakövei – elmondja Bitter Balázs (2014).

Duba Gyula (Hontfüzesgyarmat, 1930. június 8. –Pozsony, 2024. április 3.) József Attila- és Kossuth-díjas szlovákiai magyar író. 1940–1944 között a Lévai Állami Gimnáziumban tanult. 1950–1954 között a kassai Gépészeti Szakközépiskolában tanult. 1954–1957 között a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán Pozsonyban folytatott felsőfokú tanulmányokat. 1957–1959 között katona volt. 1959–1968 között A Hét című képes hetilapot szerkesztette. 1968-1983 között az Irodalmi Szemle, 1983–1989 között a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztőjeként működött. 1990 óta szabadfoglalkozású író. 1993-ban nyugdíjba vonult. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. Pozsonyban élt és alkotott.

Novelláiban, szociografikus regényeiben (Vajúdó parasztvilág, 1974) a csehszlovákiai magyar falvak életét, sorsát örökítette meg, a lakosságcsere, az életmódváltás (parasztból munkás vagy értelmiségi) buktatóit. Humoristának indult, majd az író szatirikus éleslátása következett, hatalmas élet- és ismeretanyaga hitelesíti regényeit, elbeszéléseit, szatirikus riportjait, karcolatait, humoreszkjeit, irodalomtörténeti tanulmányait, esszéit, kritikáit.

„Pályája elején humoreszkeket, tréfás karcolatokat, szatirikus történeteket, irodalmi karikatúrákat írt, amelyekben elsősorban a társadalmi fonákságokat ostorozza. Novellásköteteiben az ember lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusait tárja fel (Csillagtalan égen struccmadár, Delfinek, Ugrás a semmibe, Kiárusítás délelőtt). Regényeiben, szociográfiai írásaiban – személyes élményanyaggal és tárgyias ábrázolással – a szlovákiai magyar falvak életét, sorsát örökítette meg, a lakosságcsere, az életmódváltás buktatóit (Szabadesés, Sólyomvadászat, Vajúdó parasztvilág). Írói műhelyének elméleti megalapozottságát szolgálják tanulmányai, esszéi, cikkei (Valóság és életérzés, Látni a célt, Európai magány, Az idő hangjai).

Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel jutalmazták: többek között négyszer kapott Madách-díjat, elnyerte a Szlovákiai Írók Szövetsége Nemzetiségi Díját, a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díját, a Posonium Életműdíjat, a Szabó Zoltán-díjat, a József Attila-díjat, kitüntették az Érdemes Művész címmel, a Magyar Köztársaság Csillagrendjével, a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével. 2023. március 14-én Magyarország legrangosabb művészeti- kulturális elismerésével, a Kossuth-díjjal jutalmazták életművét.” (Juhász Katalin, Új Szó)

Művei:
A nevető ember és egyéb vidám írások (1959)
Szemez a feleségem és egyéb humoros írások (1961)
Csillagtalan égen struccmadár (elbeszélések, 1963)
Na, ki vagyok? (szatirikus elbeszélések, humoreszkek, 1965)
Delfinek (elbeszélések, 1966)
Baj van a humorral (humoreszkek, karcolatok, 1967)
Szabadesés (regény, 1969)
Ugrás a semmibe (elbeszélések, 1971)
Valóság és életérzés (esszék, kritikák, 1972)
Vajúdó parasztvilág (szociográfiák, visszaemlékezések, 1974)
Angyal vagy madárijesztő? (elbeszélések, 1975)
Ívnak a csukák (regény, 1977)
Káderezés a (zseb)Parnasszuson (paródiák, 1979)
Az elrabolt taliga (szatírák, humoreszkek, 1980)
Örvénylő idő (regény, 1982)
Látni a célt (esszék, kritikák, vallomások, 1983)
Kiárusítás délelőtt (elbeszélések, 1984)
A macska fél az üvegtől (regény, 1985)
Európai magány (elbeszélések, esszék, 1987)
Aszály (regény, 1989)
A mesélő gyilkos (szatírák, 1992)
Álmodtak tengert I–II. (regény, 1993-1995)
Sólyomvadászat (kisregény, 1995)
Levél az Elnöknek (írások, gondolatok, látomások, 1997)
Az idő hangjai (esszék, 1998)
Látogatók (elbeszélések, 2000)
Parnasszuson (2000)
Agydaganat, avagy Káderezés a (zseb)Parnasszuson (2000)
Halódó parasztvilág (regény, 2001)
Téli áradás (regény, 2002)
Szerelmes földrajzom. Felvidéki őrjárat (esszék, 2004)
Az emlékezés öröme és kockázata (esszék, 2005)
Az élet lehajló ága (regény, 2006)
Gondok emléke – emlékek gondjai. Írókról, irodalomról (2007)
Valami elmúlt. Regényes önéletírás; Madách-Posonium, Pozsony, 2008–
Erni gyermekkora; 2008
Erni diákkora; 2013
Ulysses Ontario tartományban. Esszék; Madách-Posonium, Pozsony, 2009
Kisebbségi irodalmi nagykávéház. Régi és új humoreszkek; Madách-Posonium, Pozsony, 2011
Lámpagyújtás. Emlékek, hangulatok; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2011
Díjai
Madách Imre-díj (1967, 1970, 1975, 1982)
Szlovák Írószövetség díja (1972, 1994)
Nemzetiségi Díj (1973)
Érdemes művész (1983)
A Magyar Köztársaság Csillagrendje (1990)
A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (1990)
Posonium – életműdíj (2001)
Szabó Zoltán-díj (2002)
József Attila-díj (2004)
Talamon Alfonz-díj (2008)