175 évvel ezelőtt volt a segesvári csata

175 évvel ezelőtt, 1849. július 31-én Bem József honvédei vereséget szenvedtek az osztrák–orosz haderő ellen a segesvári csatában. A tudományos világ álláspontja szerint ekkor hunyt el Petőfi Sándor (született Kiskőrösön, 1823. január 1-jén) költő.

Bem 6000 fős serege 1849. július 31-én találkozott a 12 000-es orosz haddal a Fehéregyháza és Segesvár közti völgyben, és itt zajlott a csata, amely az egész napon át tartó küzdelem után a magyarok vereségével végződött. A csata kezdetén Petőfi Bem körül volt, ló és fegyver nélkül; a vezér délután egykor utasította, hogy hagyja el a csatateret.

Bem erői olyan csekélyek voltak, hogy a Segesvárhoz érkező oroszok egyszerűen nem hitték el, hogy a fősereggel állnak szemben, ezért Lüders tábornok az ütközet legnagyobb részét a Marosvásárhely felé vezető út őrzésével töltötte, mivel cselre számított. Az ütközetet a két sereg Segesvár és Héjjasfalva között – a várostól keletre – vívta meg, a Küküllő folyótól délre eső területen, az Ördögerdő és a Segesvári-erdő közötti Ördögpatak völgyében.

A maroknyi magyar erők számára a csata kedvezően indult, a délelőtti ágyúzás során ugyanis halálos találat érte Szkarjatyin tábornokot, Lüders vezérkari tisztjét. Mivel az ellenség mindössze állásainak védelmére szorítkozott, Bem hamarosan rohamot indított a Segesvári-erdőben kiépített orosz állások ellen, de az Ivin altábornagytól, majd a délután folyamán magától Lüders tábornoktól érkező erősítések segítségével az intervenciós erők újra és újra visszaverték a magyar rohamot. A csata sorsát – a nyilvánvaló orosz fölény és a honvédek ágyúinak meghibásodásai mellett – végül a magyar fővezér ballépése döntötte el, aki az erdőben harcoló egységeken kívül nem feltételezett több ellenséges csapatot Segesvár környékén. 

A csatát Lüders 5500 fős hadteste döntötte el, mely délután 4 óra után elhagyta korábbi állásait, érkezése után pedig elsöpörte a gyenge magyar balszárnyat. Az áttörést tehát az oroszok érték el, akik nem sokkal ezután egy villámgyors lovasrohammal megtörték a honvédeket. A magyar seregek délután 5 óra után összeroppantak a többszörös túlerővel szemben, és pánikszerű menekülésbe kezdtek Fehértemplom irányában, miközben hadianyaguk és ágyúik java része orosz kézre került.