A Hajóvontatók festője, Repin

180 éve született Ilja Jefimovics Repin, a 19. századi realista festészet egyik legjelentősebb képviselője.

„Fiatal korában egy vidéki ikonfestő műhelyben dolgozott, majd 1863-ban Péterváron I. Ny. Kramszkoj rajziskolájában és az akadémián folytatta tanulmányait. Kramszkoj és V. V. Sztaszov baráti társaságában megismerkedett az orosz forradalmi demokraták esztétikájával, s ez nyomta rá bélyegét kialakuló művészetére.

Már akadémiai évei alatt nagy figyelmet szentelt a portré és az életkép műfajának. A vallásos kompozíciók megoldásában is elsősorban az alakok pszichológiai ábrázolása, az események drámaiságának kifejezése érdekelte. Jairus lányának feltámasztása (1871) című művével az akadémia nagy aranyérmét nyerte el. A 70-es évek elején szilárdan vallotta, hogy a művészetnek a nép érdekeit kell szolgálnia, s harcolt az élettől távol álló akadémikus művészet ellen. 1870-73 között többször is bejárta a Volga vidékét, s megalkotta a Hajóvontatók a Volgán című művét, mellyel európai hírnévre tett szert, s a kritikai realisták első sorába lépett. A mű túlnőtte az életkép kereteit, monumentális kifejezőerejével az akkori orosz társadalmi viszonyok szimbólumává vált.

Repin 1873-tól 1876-ig az akadémia ösztöndíjával külföldi tanulmányutat tett Olaszországban és Párizsban. Nagy hatással volt rá Rembrandt, Velázquez, Michelangelo, Veronese művészete. […] Hazatérése után alkotta nagyszerű parasztportréit és a Protodiakonus (1877) című kompozícióját. 1878-ban lett a Vándorkiállítási Társaság tagja. Ez időben a paraszttéma foglalkoztatta (Az újonc búcsúztatása, 1879). Kitűnően megalkotott típusok, éles társadalomkritika jellemzi a Körmenet a kurszki kormányzóságban (1880–83) című művét, melyen teljes szépségében bontakozik ki gazdag koloritja.

1882-től Repin Péterváron élt, de több utazást tett hazájában és külföldön is. Művészete egyre jobban az önkényuralom elleni harc eszméit fejezte ki, a társadalmi valóságot mind mélyebb realizmussal mutatta be (A propagandista letartóztatása, 1878-92; A gyónás visszautasítása, 1879–85; Nem várták, 1884). Képeinek kiállítását a cári cenzúra nemegyszer megakadályozta. Ezekben az években alkotta meg legnagyszerűbb portréit is (Muszorgszkij, 1881; Pirogov, 1881; Sztrepeteva, 1882; Sztaszov 1883; Tolsztoj, 1887). Rettegett Iván és fia (1885) és egyik fő műve, A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török császárnak (1880-91) a történelmi festészet és a pszichológiai ábrázolás remekei.

A grafika terén is jelentős műveket hozott létre, kiváló portrérajzokat, illusztrációkat és Tolsztoj rajzsorozatot (1887–91) készített. 1894–1907 között művészetpedagógiai munkásságot is fejtett ki, növendékei közé tartozott I. I. Brodszkij, B. M. Kusztogyiev, I. E. Grabar. Művészetének hagyományai a szovjet művészetben folytatódnak.”