Moldován Stefánia tüllfinomságú koloráló szólamai

Moldován Stefánia Liszt-díjas drámai szoprán énekes a romániai Sajóudvarhelyen születik 1931. augusztus 24-én.

Az apai ágon örmény származású művész családja 1944-ben költözött  Magyarországra, ahol hamarosan megkezdte zeneakadémiai tanulmányait.

1948 és 1953 között dr. Sipos Jenő tanítványa, majd az Operaház ösztöndíjasa, később énekkari művésze. Vaszy Viktor szerződtette Szegedre 1954-ben, ahol Mimiként debütált Puccini Bohéméletében.

A Szegedi Nemzeti Színház tagja maradt hét hosszú éven át egészen 1961-ig, amikor is visszatért Budapestre, és a híressé vált Manon Lescaut-felújítás egyik címszerepében lépett fel.

Repertoárján főként Verdi és Puccini hősnői szerepelnek, de a német operairodalomból is énekelt olyan szólamokat, mint a Fidelio Leonórája, A bolygó hollandi Sentája, vagy A bűvös vadász Agátája.

Leghíresebb alakításai közé tartozik mégis Erkel Bánk bánjának Melindája, ez a tüllfinomságú koloráló szólam, amely a rejtett tartalékot mutatja fel egy nagyon tudatos, a hangszerével bánni minden körülmény között képes művész aranyfedezetét. Nem lehet véletlen, hogy 25 esztendő spinto és drámai alakjai után mégis Melindaként kívánta ünnepelni operaházi aranymiséjét. Az előadásról így írt Fodor Géza: „Amit Moldován Stefánia tud erről az alakról, amit az emberi integritás póztalan méltóságáról és megsértésének jóvátehetetlenségéről, az erős és gyöngéd hitvesi, anyai érzelmekről árnyalatgazdagságban el tud mondani ezzel a szereppel, az ma egyedülálló helyet biztosít neki a Melindát alakító művészek között. Aligha lehetett volna ezt a jubileumot szerencsésebben és szebben megünnepelni.”

A kiváló szoprán híre külföldre is eljut, sőt, a legnagyobb tenorok játszottak vele szívesen, mert remek partner a színpadon, mint mondták: „a hátán is szeme van”.

Kiemelt kép: Melis György és Moldován Stefánia