A magyar természetfilm örök klasszikusa

A magyar természetfilm örök klasszikusán generációk nőttek fel. A gyönyörű képek a mai nézőt is elvarázsolják.

Homoki Nagy István filmrendező és operatőr 1914. szeptember 2-án született Mezőtúron. A 30-as években jogásznak készült, tanult Kecskeméten, majd Szegeden, 1937-ben doktor lett. Ezt követően joggyakornokként dolgozott, később ügyvédi és bírói képesítést is szerzett. Mintegy mellékesen fotózott, s 1945-ben felkérték az Országos Természettudományi Múzeum Sajtó- és Fotóosztályának vezetésére.

1949-től kezdett rövidfilmeket, dokumentumfilmeket készíteni a Magyar Híradó- és Dokumentumfilm-gyárban. Az első hosszabb filmjét (Vadvízország) 1951-ben forgatta, amely Magyarországon és külföldön is elismerést hozott számára. Ezt követően több, máig is népszerű alkotást készített (Gyöngyvirágtól lombhullásig, A kékvércsék erdejében), majd a 60-as évek elején visszatért a rövidfilmekhez. Az 50-es évek második felétől forgatta az állatszereplős produkcióit (Cimborák, Plútó és Puck sorozat), és bár ezek is népszerűek voltak, a 60-as években készített állatos filmjei már kevésbé lettek sikeresek és emlékezetesek.

Műveiben a tudományosságot a humorral és az ötletességgel elegyítette, jellemző volt rá a játékfilmes felfogás. Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el; többek között 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1955-ben érdemes művész lett. 1979. december 14-én halt meg Budapesten.

A teljes filmek oktatási intézmények számára ingyenesen elérhetők a Nemzeti Filmarchívumban.

Egy emlékezetes jelenet a fenti filmrészletben: A védett területre kóbor kutyák szöknek be. Az éhes ebek megtámadnak egy kis vaddisznót. Az anyakoca gyorsan közbelép, és hősiesen visszaveri a támadást. A feszült, akciódús hajszát a családi idill kedves képei követik. Homoki Nagy István a műfaj eszköztárából merít, és emberi tulajdonságokat párosít az állatokhoz. A jelenetek mégsem meseszerűek, a rendező nem rajzolja el, nem idealizálja az élővilágot. Egyszerre ragadja meg a természeti törvények kegyetlen szükségszerűségét és törékeny szépségét.

•

A magyar természetfilmezés atyja a második Cimborákkal olyan kalandfilmet forgatott, aminek láttán Walt Disney is elismerően biccentene. Egy emlékezetes jelenet: Fickó, a kutya egy nyestet üldöz, amikor lebucskázik egy cseppkőbarlang mélyére. Ebből is látszik, milyen ügyes színésszé érett a vizsla: az „ájultságból” olyan kábán tápászkodik fel, mintha tényleg megütötte volna magát a zuhanástól. A sötéten eleinte csak egy-két fénypászma tör át: megható jelenet, ahogy Fickó sír a gazdájáért, és a film hol humoros, hol kalandos hangvételén is árnyal. Csakúgy, mint a medvekoponyával flangáló kutya, amely egyszerre kelt horrorisztikus hatást, és tudósít arról, hogy a barlangrendszerben medvék is élnek. Homoki Nagy itt is arra törekszik, hogy tudományosan pontos ismereteket terjesszen, és bemutatja a vakrákok, a denevérek és az esővízzel idevetődött szalamandra életét, de a vágásnál már ügyesen „csal”, hogy izgalmasabb legyen a jelenet. Fickó a gödöllői Erzsébet-park sziklájánál zuhan le és az aggteleki cseppkőbarlangban ér talajt, ahonnan a lezúduló esővíz elől menekülve tud csak kiszabadulni.

•

Homoki-Nagy István iskolateremtő természetfilmje a bátor vizsla és hű barátai kalandjairól.

Egy emlékezetes jelenet: Az expresszionista stílusban forgatott finálé az értelmetlen emberi pusztítást szögezi szembe a természet törvényeként felmutatott élethalálharccal. Miután a pákász kimentette Fickót a hínárosból, az állatok békésen alszanak a szállásukon. Egy tolvaj ellopja a filmben kárakatnaként emlegetett kárókatonát), mire a kutyák utánairamodnak. Hogy megmeneküljön, a férfi rájuk gyújtja a nádast, és a tűz elől futva felvonul a filmben addig látott állatsereglet: vadbivalyok, siklók, madarak. A nagyívű, akciódús jelenetben Homoki Nagy István álomszerű, film noiros hangulatot teremt a fény-árnyék hatásokkal, és a végletekig fokozza a veszélyérzetet. A jelenetért ő maga is kockáztatta az életét: a hetven megvadult bivaly rohanását egy földbe ásott acélládából vette fel. Amikor megfordult a szélirány, az égő nád ráhullott a ládára, amiből munkatársai csak az utolsó pillanatban tudták kimenteni a rendezőt.

Kapcsolódó:

Beavatás a természet titkaiba: fókuszban Homoki Nagy István