Fekete pont: film az oktatásért

0 Views

0 Likes

Szimler Bálint, a Cannes-ban vetített Itt vagyok és a Balaton Method alkotója elkészítette első fikciós nagyjátékfilmjét. A Fekete pont kedvéért hazatért korábbi állandó alkotótársa, a már főleg Hollywoodban dolgozó operatőr, Rév Marcell (Eufória, Az idol, A feleségem története).

Ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón. Finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. A Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. A helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő Fekete pont számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg.

„Tétlenül szemléljük, ahogyan az iskolarendszer szétmállik. Generációk sora méltatlan körülmények között cseperedik. Az eredendő tisztaságot, őszinteséget, kíváncsiságot felőrli a képmutatás, a hazugság, a kollaboráció. Erről szól a Fekete pont című új magyar film.

A társadalom jelentős részének a közönye a legfőbb oka annak, hogy évről évre, napról napra erodálódik az ország morális állapota. Az oktatás. Az egészségügy. A demokrácia.

Az újabb és újabb generációk tagjait belekényszerítik – akaratukon kívül – abba, hogy ne legyen önálló gondolatuk, elképzelésük. Eszükbe ne jusson lázadni a hatalmi hierarchia gépezete ellen, mert megüthetik a bokájukat. Megbélyegzik, kirekesztik, kiradírozzák őket. Akárcsak a szüleiket, ha mer(né)nek véleményt nyilvánítani munkahelyen. Iskolában. Hivatalban. Üzemben. Kulturális intézményben. Bárhol. Aki nem veszi tudomásul, hogy kuss a neve, mert nincs bent a brancsban, annak a nertársak (Karsai Dániel alkotmányjogász, emberjogi aktivista /1977. március 28. – 2024. szeptember 28./ szóalkotása) ellehetetlenítik az életét. Mindezeket az embertelenségeket ábrázolja Szimler Bálint (1987) Fekete pont című alkotása.

Mondani se kell, hogy az államtól huncut vasat nem kapott a mozijához. Miközben történelemhamisító filmes förmedvények feneketlen zsákként nyelik el a létfenntartásukért nap mint nap vérrel-verítékkel küzdő adófizetők pénzét.” (Szenkovits Péter írásából)

Kapcsolódó: