„Én álszent olvasóm” • Charles Baudelaire
Haraszti Mária
200 éve született Charles Baudelaire (1821–1867) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.
1857-ben jelent meg a száz költeményt tartalmazó A Romlás virágai (Les Fleurs du Mal) című, versciklusokba rendezett kötete.
Charles Baudelaire: Az albatrosz
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, – most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!
A költő is ilyen, e légi herceg párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
_______
Vezető videó: Az európai líra a romantika után. Baudelaire, Verlaine, Rimbaud költészete. ZanzaTV
_______
1991-ben megszűnt a Film Színház Muzsika képes hetilap. A Film Színház Muzsika Alapítvány az újság újraindítását tűzte ki célul. Ennek érdekében valósult meg a Fészekben a Film Színház Muzsika élőkiadása először 1993. április 30-án, ahol ismert művészek mutatták be pályakezdő kollégájukat. Alföldi Róbertet Gálffi László.
Videó: Mönich László
Jacenko Seman ESTI VERS sorozatában Vasik László János mondta el Charles Baudelaire francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja költeményét.
LEGYEN TIÉD E VERS, HOGY MAJD HA BOLDOGAN
Legyen tiéd e vers, hogy majd ha boldogan
nevem jövő korok partját eléri zengve,
s a földi agyvelők esténként elmerengve
fogadnak, mint hajót, mely dús szélben rohan,
emléked, mintha ős, vak fátylú rege lenne,
kábítsa olvasóm, pengőn, cimbalmosan;
titkos, testvéri lánc hadd fűzzön szorosan,
kötözzön akkor is kevély, örök rimembe;
te átkozott, kinek pokloktól kezdve fel
a magas egekig más, mint én, nem felel,
– óh, te, ki mint egy árny, oly lenge, könnyü nyommal
tiprod a földi rajt, s szemed csupa derű,
ám a buták előtt vad vagy és keserű, –
éjkő-szemű szobor, érchomlokú nagy angyal!
Tóth Árpád fordítása
__________________
Kapcsolódó:
Baudelaire válogatott költeményei