„Angyali lélek egy szatír testében…” • Gulácsy Lajos

140 éve látta meg a napvilágot GULÁCSY LAJOS (1882–1932), a „spirituális” művészet mestere, eredeti tehetségű, tragikus sorsú, víziós festő.

„Angyali lélek egy szatír testében…” – mondta róla barátja, Juhász Gyula.

Nem sorolható meghatározott stílusirányhoz, de megegyezett a múltba vágyó angol festőkkel abban, hogy ő is a múltat, a középkort áhította, vonzódott a reneszánsz, a barokk és a rokokó világához.

A Mintarajziskolában igen rövid időt töltött 1900-ban, majd 1902-ben Rómába, 1903-ban Firenzébe ment, ahol beiratkozott az akadémiára. 1906-ban Párizsba utazott. 1908-as észak-itáliai útját követően írók, költők hívták Nagyváradra, kiállításakor megismerkedett Ady Endrével és későbbi barátjával, Juhász Gyulával.

Ekkoriban alakult ki új témaköre, a maga teremtette, Na’Conxypannak nevezett világ, amely képein, írásaiban egyaránt megjelent. 1913-ban Padovában járt, 1914 tavaszától egy évig Velencében élt. Kapcsolata az aktivistákkal 1918 körül csupán életrajzi momentum, művein nem hagyott nyomot. 1922-ben gyűjteményes kiállítása volt, de a világháború feszültségei, félelmei hatására felszínre került elmebaja ekkor már nem engedte a civil életbe való ideiglenes visszatérését sem.

Róla szóló művek:

LEHEL Ferenc: Gulácsy Lajos dekadens festő, Budapest, Amicus, 1922.
SZABADI Judit: Gulácsy Lajos, Budapest, Corvina, 19691, 19762.
SZÍJ Béla: Gulácsy Lajos, Budapest, Corvina, 1979.
SZABADI Judit: Gulácsy Lajos (Szemtől Szemben), Budapest, Gondolat, 1983.
GULÁCSY Lajos: A virágünnep vége. Összegyűjtött írások Gulácsy-képekkel, szerk. SZABADI Judit, Budapest, Szépirodalmi, 1989
MAROSVÖLGYI Gábor: Gulácsy kertje = Gulácsy Lajos (1882–1932) emlékezete. III. Szekszárdi Festészeti Triennálé, kiállítási kat., Szekszárd, Művészetek Háza, 2002.