Az első magyar színes film készítője

120 éve született Nádasdy Kálmán, háromszoros Kossuth-díjas film- és operarendező, zeneszerző és műfordító. A Föltámadott a tenger (1953) című kétrészes játékfilm elkészítése is a nevéhez fűződik. 1952 és 1957 között a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnöke volt. 1966-ban vonult nyugalomba, az Erkel Színházban és az Operaházban haláláig rendezett.

1949-ben elkészítette a Lúdas Matyi című első magyar színes filmet.

A Lúdas Matyi Fazekas Mihály azonos című elbeszélő költeményéből 1949-ben forgatott, 1950-ben bemutatott színes, magyar ifjúsági filmvígjáték, melyet Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezett. Ez volt az első teljes hosszában színes magyar film (Radványi Géza 1941-es filmje, A beszélő köntös csak részben volt színes).

A rendezők munkáját Ranódy László segítette, de Hegyi Barnabás operatőr és Bolykovszky Béla fővilágosító neve is fogalomnak számított szakmai körökben.

Szerepet kaptak idősebb, nagy nevű színészek is, mint Somlay Artúr, Solthy György, Kiss Manyi vagy Balázs Samu. Főszereplőnek első körben Gábor Miklóst, a Nemzeti Színház színészét választották ki, Pirost pedig a paraszti sorból származó Horváth Teri alakította volna, aki a próbafelvételeken elbűvölte hitelességével a stábot – azonban Gábor Miklóssal nem alkottak jó párost. Amikor az új főszereplő személyéről kezdtek tanakodni, Horváth Teri ajánlotta évfolyamtársát, a szintén igazi parasztgyerekként nevelkedett Soós Imrét, és ő a rendezőpárost is meggyőzte alakításával.

A bemutató 1950. február 27-én volt, és másnap már több budapesti moziban játszották a filmet. Az alkotóknak végül sikerült azon a szűk mezsgyén maradni, ami még politikailag elég „érett” maradt a felső vezetésnek, de a közönség sem találta túl szájbarágósnak. A következő években, majd az 1960-as évek eleji felújítással együtt közel ötmillió jegyet adtak el a mozikban a Ludas Matyira, így a film végül bőven behozta a rekordmagas költségvetést is. A legjobban persze talán a forgatási helyszíneken várták a bemutatót, a falusiak hangosan kiabálva örültek minden egyes ismerős arcnak, akit felfedeztek a kockákon. Csöre néni szokás szerint a saját székét az első sor elé letéve gyönyörködött libái alakításában, egy időre elfelejtve kiábrándultságát is.

A nézők azonban nem sokáig élvezhették a művet eredeti formájában. A részben hozzáférhetősége miatt kiválasztott nyersanyag, a belga Gevaert vállalat Gevacolor színes filmje ugyanis már egy év után gyakorlatilag elvesztette a színét, így az 1960-as években már fekete-fehérben, ráadásul a hangsáv hibái miatt újraszinkronizálva kellett játszani a művet. A fiatalon, 1957-ben elhunyt Soós Imre ebben már nem vehetett részt, így neki Csikos Gábor kölcsönözte a hangját. (Az eredeti változatot 2003–2004-ben a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársai rengeteg munkával felújították, nagyrészt visszaállítva a színeket és a hangsávot is.)

A teljes film ITT elérhető.