Eiji Tsuburaya: Master of Monsters

A Google ma a borzongatás nagymesterének, Eiji Tsuburaya japán „szörnymesternek”, látványtervezőnek (1901. július 7., Sukagawa– 1970. január 25., Itó) állít emléket.

https://youtu.be/kFL2N1kOXSk

Ishirō Honda (1911-1993) árgus szemekkel figyelte a japán film fejlődését és az új technikákat és egy 1942-es háborús film, a The war at sea from Hawaii to Malaya nyűgözte le főként, elsősorban a filmben felhasznált tokusatsu (különleges effektek) miatt. A következő évben dolgozott együtt először a fentebb említett film trükkmesterével, Tsuburaya Eiji-vel, ugyanis mindketten Yamamoto-nak segédkeztek a Kato’s Flying Action Forces elkészítésében.

Video From: Imperial Japanese War Movie „Kato hayabusa sento-tai ” (1944)
This Movie Special Effects by Eiji Tsuburaya.

Eleinte egyáltalán nem jöttek ki egymással, Tsuburaya-nak ugyanis nem tetszett az a mód, ahogyan Honda lefilmezte a repülőgépmaketteket. De ez csak a kezdete volt egy híres munkakapcsolatnak. Legelső saját rendezését 1951-ben forgatta Blue pearl címmel, a film két gyöngyhalásznő történetét mutatta be. Honda lett ezzel az első japán rendező, aki víz alatt forgatott és ez a szokatlan film sikert aratott. Az elkövetkező két évben aztán Honda további 5 filmet rendezett, ezek között a leghíresebb az 1952-es The man who came to port volt. Természetesen ez is egy egzotikus történet volt, hiszen japán bálnavadászok életéről szólt és az egyik jelenet a Déli-sarkon játszódott. A jelenetet nem az “eredeti” helyszínen, hanem egy új technika, a “rear-screen projection” segítségével forgatták le, a technikát természetesen ezúttal is Tsuburaya Eiji kezelte. Közös munkájuk természetesen tovább folytatódott, az 1953-as háborús filmet, az Eagle of the pacific-et is együtt készítették, akár csak a romantikus háborús sztorit, a Farewell Rabaul-t.

Ishirō Honda rendező, Tomoyuki Tanaka producer és Eiji Tsuburaya látványtervező 1954-ben forgatta első filmjét Godzillával, akit ekkor még Godzsirának hívtak.

Az eredeti film egy megállíthatatlan dinoszauruszról szólt, ami a dinoszauruszok kihalásakor megfagyott és egy hidrogénbomba teszt hozta vissza az életbe. A legelső támadása egy kis halászhajót ért, ami a japán néző számára egyből az akkori híreket idézte, japán halászok betegségéről, akik túl közel voltak az amerikai hidrogénbomba tesztek helyszínéhez a Bikini Atoll környékén. De Godzilla nem csak a hidrogénbomba, hanem az atombomba szimbóluma is lett. Honda saját maga is úgy nyilatkozott erről, hogy a tűzokádó sárkány segítségével tette a radioaktív sugárzást láthatóvá és remélte, hogy ezzel hozzájárulhat egy anti-nukleáris egyezmény aláírásához.
„Akár hiszik, akár nem, mi naívan hittünk abban, hogy a Godzilla film vége a nukleáris tesztek leállításához vezet.”
A híressé vált képsorok, ahogy Godzilla végigrombolja Tokiót, a mai trükkökhöz képest primitívnek hat, de akkoriban nagy hatást gyakorolt arra az országra, amelyik mindössze 9 évvel korábban élte át az óriási pusztítást. A film óriási siker lett, még évtizedekkel később is elemzések jelentek meg róla több japán újságban is.
Honda sok tekintetben is ideális választás volt a Godzilla megrendezésére. A film készítése során ugyanis nem a fantáziára támaszkodott, hanem a saját háborús drámáira, amik egyáltalán nem voltak szentimentális darabok, valamint saját második világháborús élményeire.
„A képi világot a háborús tapasztalataimból építettem fel. A háború után nem csak Tokió, hanem egész Japán romokban hevert. Ha Godzilla csak egy ősi nagydarab dinoszaurusz lett volna, egyetlen golyóval megölhették volna. De ha egyenlő lett volna egy atombombával, fogalmunk sem lett volna, mit tegyünk vele. Így fogtam egy atombomba jellegzetességeit és felruháztam vele Godzillát.”
A filmet az Egyesült Államokban eredeti formájában csak 2004-ben mutatták be, addig csak egy furcsán megtoldott változata volt ismert. 

A Toho filmgyárban összesen 28 szörnyfilm készült. A Godzilla sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a filmek egy részében simán gonosz, a másik részében pedig jófejségből megmenti az embereket valami nálánál is gonoszabbtól. Az eredeti japán verzióban a szörny a nukleáris fenyegetés egyértelmű metaforája; a film maga egy kiáltás a világbékéért és a leszerelésérért.
Godzilla testesíti meg Hirosima, Nagaszaki és a csendes-óceáni kísérleti atomrobbantás során sugárszennyeződött Lucky (he-he) Dragon 5 halászhajó tragédiáját. A stop motion technika kiagyalója (lásd még: birodalmi lépegető), Ray Harryhausen a The Beast from 20,000 Phantoms (nálunk Pánik New Yorkban) című, 1953-es filmhez kreálta a Rhedosaurust, ez lett Godzsira bácsikája. Akira Watanabe művészeti vezető különböző dinoszauruszokból és aligátorból rakta össze a sajátját.

Godzilla tulajdonképpen egy gorilla (gorira) és egy bálna (kudzsira) szerelemgyereke, a részletek nem ismertek. Rendszertani besorolását tekintve dájkájdzsu, vagyis óriási méretű szörny. A kájdzsu filmekben társaival – mint pl. Rodan, Gamera, Mothra – egyetemben rendszeresen támad meg japán városokat. Unokaöccse a Jedi visszatérben látott Rancor. Az emberszerű szörnyeket kajdzsinnek nevezzük, és vannak ultrakájdzsuk is. A National Geographic dokumentumfilmje (kájdzsu ejga), melyet nálunk Tűzgyűrű címen lehet letölteni a netről, részletesen foglalkozik velük. Japánban azokat a filmeket, amikben emberek latexbe öltöznek, nem fétis pornónak hívják, hanem tokacsunak. Ezekben a filmekben gyakran látni speciális effekteket és általában ötvözik a horrort, a tudományos fantasztikumot és a fantazit. A tokacsu a kabuki egyenesági leszármazottja. A tokacsu filmek rendszeres szereplői a kájdzsuk, legtöbbször Godzilla és Gamera. Sorozatok is készültek belőlük, úgy mint Kamen Rider, Metal Hero, Giant Robo, Ultraman és Super Sentai. 

• • •

Eiji Tsuburaya nevéhez fűződik Az utolsó háború című film látványának elkészítése is:

https://youtu.be/Tg7ESbeu0TA