105 éve halt meg Vámbéry Ármin
Vámbéry Ármin orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1832-ben született Szentgyörgyön. Az angol királyi udvarban és a török szultán palotájában egyaránt tisztelet övezte.
Kevés olyan magyar ember volt, aki dervisruhában zarándokolt el Teheránig, annak ellenére, hogy egyik lába gyerekkorától béna volt, és még kevesebb olyan, aki fia keresztapjának tudhatta az angol trónörököst, Edwardot, a későbbi VII. Edward királyt.
Szegény zsidó család gyermekeként látott napvilágot, a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön. Születési éve bizonytalan, 1831 vagy 1832, ő maga későbbi éveiben az 1832-es évnél állapodott meg. Hároméves korában megbénult a bal lába, így járta be élete végéig a Keletet. Gyerekkorában volt szabóinas és házi tanító,1845-ben beiratkozott a szentgyörgyi piarista gimnáziumba. 1847-ben tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta.
Tizenhat éves korára már folyékonyan beszélt magyarul, latinul, franciául és németül, miközben már tanulta az angolt, néhány skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelveket. Megismerkedett a török irodalommal, aminek eredményeként erősen felkeltette érdeklődését a török kultúra és, majd megtanulta a nyelvet is. Ekkoriban ismerkedett meg Garay Jánossal, aki az egyetemi könyvtár könyvtártisztje (amanuensis) volt.
Rajta keresztül ismerkedett meg többek között Vörösmarty Mihállyal a Pilvax kávéházban. Később Nagykőrösön Arany Jánossal találkozott többször, aki szívesen látta, érdeklődött tanulmányai iránt, szerette nyelvbéli tudását. Ezen ismeretségük miatt később, mikor Arany János már a Magyar Tudományos Akadémia titkára volt, Vámbéry pedig az egyetem professzora, Budapesten gyakran találkoztak Duna-parti sétáik közben.
1857-ben Eötvös József báró támogatásával Konstantinápolyba utazott. Négyéves tartózkodása alatt először nyelvtanító lett Husszein Daim pasa házában, közben megismerte a keleti élet sajátosságait és szokásait. Majd oktatója és barátja, Mullah Ahmed Effendi segítségével sikerült olyannyira törökké válnia, hogy egy adott ponton a híres török államférfi, Fuad pasa titkárává vált.
1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Ugyanebben az évben az MTA-nak ajándékozta a Tarih-i Üngürüsz c. középkori magyar krónika török fordítását, amely Budenz nyomására elfelejtődött. 1861-ben visszatért Pestre azzal a szándékkal, hogy felkutatja a magyarok őshazáját.
Az MTA támogatásával ősszel indult útnak. Rasid Effendi néven, szunnita dervisnek öltözve indult el Konstantinápolyból. Teheránig jutott el, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz. Velük átutazta Közép-Ázsia sivatagjait, Erzerumot, állomáshelyeik lévén Tabriz, Zandzsan, Kazvin, majd Iszfahánon keresztül Siráz. 1863-ban megérkezett az üzbég Khoraszanba (mai nevén: Chiva), ahol még a kán fogadásán is sikeresen játssza a Rasid Effendi szerepét.
Vámbéry Ármin (1832–1913) világhírű közép-ázsiai utazásának (1863) állít emléket ez az film. A stáb 150 évvel a nagy előd után utazta be a mai Üzbegisztán három híres városát (Híva, Buhara, Szamarkand), felkeresve azokat a helyszíneket ahol Vámbéry is megfordult.
- Rendező: Somfai Kara Dávid
- Producer: Demeter László
- Operatőr: Kiss Gábor
- Vágó: Szakszon Imre
- Narrátor: Csernák János
________________________
Amikor Buharán keresztül Szamarkandba érkeztek, ott felkeltette a helyi emír gyanúját, de a több mint félórás kikérdezés alatt mégis sikerült meggyőznie igazhitű voltáról, és végül ajándékokkal megrakodva engedték útjára. Keleti útja első eset volt arra, hogy egy európai ellátogasson oda, ahová neki sikerült. Hogy elkerüljön minden gyanút, jegyzeteket csak titokban készíthetett.
1865-ben Angliába utazott, ahol kitüntető fogadtatásban és elismerésben részesítették. Kiadja a Travels in Central Asia cimű írását, ami a lopva írogatott kis jegyzetei alapján készült. Utazásáról Molla Szádik, egy közép-ázsiai vallástanító társaságában tért haza. 1865–1904 között a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanára lett. 1871-ben az Akadémia (akárcsak Kőrösi Csoma esetében) nem lelkesedett a népünknek nem finnugor, hanem jelen esetben török eredetét valló Vámbéry elvei iránt. A kiábrándult tudós ezek után Londonba utazott. Több tudományos társaság, többek között a Royal Geographical Society is tiszteletbeli tagjául választotta. Útirajza is Londonban jelent meg először. A legmagasabb körökben is megfordult, a királyi udvar is nagy szívélyességgel fogadta.
A sok más nyelv mellett törökül is kiválóan tudó Vámbéry rendkívüli életművet hagyott maga után, de korántsem volt a szobatudós prototípusa, aki „csak” a régi iratok között és az egyetemi katedrán érzi otthon magát. Újságíróként is kiválóan forgatta a tollat, bejáratos volt az angol király és a török szultán udvarába, mind Viktória királynő, mind II. Abdulhamid szultán bizalmába fogadta (igaz, utóbbival, akire komoly befolyással bírt, idővel megromlott a viszonya).
Ki is volt tehát Vámbéry? Tudós orientalista, egyetemi oktató, uralkodók bizalmi ember, befolyásos tanácsadó, dervisruhás „kalandor”, az angol úri szalonok népszerű figurája, a Royal Geographical Society tagja, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke. Röviden: korának roppant érdekes, széles körben ismert egyénisége.
________________________
Esztergom • 2013. április 17. • Laskai Osvát Anitkvárium • Előadó: Bujna Zoltán • Videó: Körzeti Televízió KTV
A rendkívüli tehetségű tudósnak a dunaszerdahelyi születésű Lipcsey György által készített bronz mellszobrát a helyi Vámbéry Polgári Társulás állította fel a városközpontban található Vámbéry téren.
