Joni Mitchell 75

75 éve született Joni Mitchell kanadai folkrock, jazz- és popénekes, dalszerző. Sokféle műfajban otthonos, mindig képes megújulni. Soha nem a csillogásra törekedett eddigi pályáján, azonban így is kijutott neki több a Grammy-díjakból (nyolc alkalommal, s külön kiérdemelte még az életműdíjatl is). Volt listavezető, s több, a listák élvonalába kapaszkodó dala, albuma. A rock and roll halhatatlanja, a kanadai rock halhatatlanja, helye van a kanadai hírességek sétányán. Bekerült a VH1 zenés televízió és a Rolling Stone magazin minden idők 100 legkiemelkedőbb rockénekesnőjének listájára. Blue című albuma 30., a Court and Spark 111. helyezett a Rolling Stone 500-as albumlistáján, három dala bekerült a Rolling Stone 500-as dallistájára. Elismerték munkásságát az ugyancsak rangos Polar Music díjjal is. Több arany- és platinalemezzel büszkélkedhet, de voltak dupla platina korongjai is.

Klasszikusok (Debussy, Ravel, Beethoven, Stravinsky) jelentették első zenei élményeit. Tengerésztiszt apja amatőr szinten zenélt, a kislány gyakran fellépett a zenekarával. Kilencéves korában gyermekparalízist kapott, amiből kigyógyult, de a boldog gyermekévek kimaradtak életéből. Az ötvenes évek végén ukulelén kezdett játszani, majd Pete Seeger és Bob Dylan dalait játszva gitározni. A hatvanas évek elejétől klubokban énekelt, és ismert előadók zeneszerzője, dalszerzője lett. Első „fizetős” fellépésére 1962-eben került sor. 

Első albuma, a Song To Seagull David Crosby segítségével 1968-ban jelent meg, ezt egy évvel később a Clouds követte (ezt már szerzőként is jegyezte). Korai sikerdalának, a Woodstocknak az volt a története, hogy a nagy fesztiválra nem hívták meg, de meg akarta „örökíteni” a rockzene kimagasló jelentőségű eseményét. A Wight-szigeti fesztiválon 1970-ben viszont már személyesen is részt vett – szép sikert aratva. 

A hetvenes években folytatta kitűnő lemezeinek sorát. A Blue, a For The Roses, a Court and Spark, a Hejira (Jaco Pastorius segítségével vette fel) és a Mingus (Charlie Mingus kiváló jazzbőgős hangjával.) Szívesen dolgozott a hetvenes években a Weather Report együttes más tagjaival is, fontos fellépője volt a The Band együttes 1976-os, filmen is bemutatott búcsúkoncertjének, a The Last Waltznak (Coyote című legendás dalát énekelte.) 

A nyolcvanas évekből emlékezetes albuma a Wild Things Run Fast, a Dog Eat Dog, valamint a Chalk Mark in a Rain Storm. A kilencvenes években a Turbulent Indigo és Taming The Tiger, 2000 után a Travelogue és a Shine emelkedett ki albumai közül.

Lemezeire jellemző az igényesség, ha nem is volt mindegyik szakmai csúcs. A zene mellett a hetvenes évektől rajzolt, festett, saját maga tervezte lemezborítóit, fiatalkori ambícióit felelevenítve verseket írt. Kiállításokat rendezett, önálló verseskötete jelent meg a kilencvenes években.

Nagyon sok zenészre, előadóra hatott zenéjével. A teljesség igénye nélkül említsük meg a Led Zeppelin-t, Prince-t, Chaka Khant, Madonnát, Cyndi Laupert, Kurt Cobaint és Courtney Love-ot, Annie Lennoxot, Janet Jacksont, Alanis Morisette-et és Avril Lavigne-t. Természetesen ő maga is közreműködött más zenészek felvételeinél, például a Crosby, Stills and Nash Déja Vu albumán vagy a Led Zeppelin Going to California dalában. (Kovács Miklós)