Látogatóban Püspöki Nagy Péternél 75. születésnapján
Csanaky Eleonóra stábunk kíséretében azzal kopogtatott be Püspöki Nagy Péter történész, heraldikus és felesége, Szilvia otthonába történészünk 75. születésnapja alkalmából, hogy foglalná össze röviden gazdag munkásságát.
»Fiatalon, s már akkor is szinte polihisztorként, robbant be a tudósok közé. A pozsonyi Komenský Egyetem Cirill és Metód Római Katolikus Hittudományi Kara négy évfolyamának elvégzése során szinte tökéletesen birtokba vette a latin és az ógörög nyelvet, így amikor politikai kényszer hatására 1967-ben átlépett a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történettudomány és Levéltártan Szakára diáktársait nemcsak a tanulásban, hanem a kutatásban is kimagaslóan lekörözte. Alig 24 éves, amikor kiadja a doktori disszertációként írt Püspöki mezőváros történetét, mely könyv máig a legalaposabb, legátfogóbb monográfia városunkról. A következő évben e könyvét szerzői fordításban Podunajské Biskupice címen szlovákul is megjelentette. A két vaskos kötet tudományos megalapozottsága, adathalmaza, stílusa mind a szakmabelieket, mind a kívülállókat elkápráztatta, ráadásul a szerző szülei iránti tiszteletének és a helyi közösség szolgálatának a legmeghatóbb megnyilvánulása is volt.
Püspöki után Dunaszerdahely, Rozsnyó, Zselíz és Boldogfa településekről jelentet meg fiatal tudósunk egy-egy könyvet, miközben afféle fenegyerekként folyamatosan tiltott kutatási területekre kószál. Az egyetem befejezése után ui. a szocializmus éveiben rendhagyónak számító szabadfoglalkozású történész státusa mellett döntött, hogy senki se írhassa számára elő, kutatásai során – akár történelemhamisítás árán is – milyen végeredményt kell prezentálnia. Felfedez két római kori feliratot és egy katonai pecsétet, továbbá a felsőszemerédi rovásemléket – ez utóbbi dokumentum félremagyarázásáért, szlávosításáért sokat adott volna a hivatalos történész társadalom. Ő azonban következetesen a valóság talaján állt, s mindig a tényeknek megfelelően, „A tények erejével” érvelt. Nem csoda hát, hogy nagy port kavart ez időben a hivatalos állásponttal ellentétes állításokat tartalmazó „Válasz Dr. Peter Ratkoš, DrSc. vitairatára a germánok, szlávok, avarok és nagymorvák Csehszlovákia területét érintő több fontos kérdése ügyében.” ( New York, 1985) című, több utánnyomást megélt tanulmánya is. Tudósunk kutatási területe nagyon szerteágazó: a közép- és kora újkor, Közép-Kelet-Európa korai középkora, egyháztörténet, írástörténet, történelmi földrajz, regionális történelem, a római limes fekvése, a nagymorva történelem, oklevelek hitelességének vizsgálata, a középkori magyarországi vásártartás és még folytathatnánk a sort. Újszerű szemléletének, sablonmentes gondolkodásának köszönhetően azonban szinte minden területen sikerült valami addig ismeretlent feltárnia. Nem lehetett véletlen, hogy már 1974-ben a párizsi Nemzetközi Heraldikai Akadémia levelező tagjává választották.
Tudását, tapasztalatait 1987-től az ELTE BTK Történelmi Segédtudományok Tanszékének vendégtanáraként adta tovább, majd 1993-tól a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen is oktatott. Az ELTÉ-n ő alapozta meg a magyarországi teljes körű latin paleográfia, az egyetemes írástörténet és a világi kutatók számára a kánoni jogtörténet és forrásai oktatását. A felsőoktatásban végzett iskolateremtő munkájának elismeréseként a docens urat 1993-ban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki.« (A Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért Díj átadóján elhangzott méltatásból)
