400 éve nem volt ilyen látványos együttállás, mint ma napfordulókor

Idén valódi „betlehemi csillag” lesz az alkonyi égen

Közeledik az év legérdekesebb együttállása, a december 21-i Jupiter-Szaturnusz együttállás a kora esti égen. Olyan égi esemény vár ránk, amelyre utoljára 1623-ban, vagyis közel 400 éve volt példa. A Jupiter és a Szaturnusz rendkívül közeli együttállása során a két bolygót hazánkból nézve csupán 6 ívperc választja majd el egymástól, ez annyira közeli lesz, hogy látszólag szinte egybeolvadnak majd a bolygók, egyetlen fényes pontként látszanak. Ez a távolság kb. a fele az Alcor-Mizar távolságának, a Nagy Göncöl rúdja közepén lévő két csillagot régen a katonák „látásvizsgálatához” használták, mivel csak a jó látásúak veszik észre, hogy ott két csillag van.

Ha nem is muszáj a szemünket meregetni a két bolygóra, egy kisebb távcső segítségével biztosan különválik majd a két fénypont, s persze teleobjektíves fotón is meg lehet majd különböztetni őket. A rendkívüli távolság azt is lehetővé teszi, hogy távcsővel egy látómezőben figyelhessük meg őket, és persze fotózni is lehet így a két bolygót.

Szerencsésebbek is vagyunk, mint 400 éve élt elődeink, hisz az akkori együttálláskor a két bolygó nemcsak egymáshoz, hanem a Naphoz is igen közel járt, így gyakorlatilag nem lehetett őket megfigyelni.

A következő, hasonlóan közeli együttállásra 2080. március 15-én hajnalban kerül majd sor, ezt fiatalabb olvasóink még bizonyára láthatják. Az valószínűleg soha nem fog már kiderülni, hogy a Bibliában leírt betlehemi csillag mi lehetett, számos elképzelés van erről, ám ezek közt a legnépszerűbb a bolygóegyüttállás.

A téli időszak sötétsége sokak számára hangulatromboló ma is, a régmúlt emberének azonban az éhínség, vagy épp a fagyhalál volt a tél. Épp ezért is számtalan mérsékelt égövi kultúrában a téli napforduló az év legfontosabb ünnepe volt, ekkortól ugyanis „kifelé megy” az ember a hidegből és a sötétből. A napfordulóhoz kötött ünnepkör évezredekkel ezelőtt és ma is meghatározó az életünkben, ezek közös jellemzője, hogy a fényt, a világítást központi szerep illeti meg. Ezzel ünnepeljük azt, hogy a Nap egyre hosszabban és hosszabban süt majd, új reményt adva a tél túléléséhez és az élet megújulásához. Talán idén, a 2020-as év mielőbbi reménybeli lezárásaként különösen fontossá válik ez az ünnepkör.

Az idei napfordulóra december 21-én délelőtt 11:03-kor kerül sor, vagyis a 21-i napnyugta az első téli napnyugtánk lehet.

Hold-Mars együttállás 23-án kora este

19 órakor a déli égbolton, kb. 50 fokos magasságban, a 66 százalékos megvilágítású Hold felett 6,5 fokkal láthatjuk majd a Mars vöröslő fénypontját. Bár az együttállás nem túl közeli, ez abból a szempontból nem baj, hogy így a Mars feltűnőbb lesz a már elég duci Hold felett. Másnap, vagyis szenteste egymás mellett látszanak majd, még nagyobb, kb. 10 fokos távolságra egymástól, a Hold ekkorra már 75 százalékosra hízik.

Telihold Szilveszter napja előtt

A 2020-as év utolsó teliholdja 29/30-án éjszakára esik, egészen pontosan hajnali 4-kor lesz 100 százalékos megvilágítású égi kísérőnk. Persze ez nem jelenti azt, hogy akár 29-én, akár 30-án alkonyatkor ne lehetne remek fotókat készíteni a kelő majdnem teliholdról, szabad szemmel nem észrevehető kis rész hiányzik majd mindkét este csak belőle. Fényviszonyok szempontjából sokkal jobb a 30-i alkonyat, mivel 29-én még sütni fog a nap a holdkelte idején, így nem sok látszik majd a keleti horizonton felbukkanó Holdból. 30-án viszont 11 perccel napnyugta után kel fel a Hold, így, bár még jócskán világos lesz, a vöröslő teliholdat már észre fogjuk venni az északkeleti horizonton.

Az év utolsó teliholdja talán a remény teliholdja is lehet, hiszen ennek az igen kemény 2020-as évnek a lezárása olyan közel lesz hozzá, hogy ez is extra örömet jelent majd a megfigyelésében.